A neve Bicska. Miss Bicska.* Minden benne van, amire egy lánynak szüksége lehet. (Egyébként nem, mert Dose szerint mit sem ér, ha nincs benne szempillaspirál.)Nyilvánvaló, hogy egy lány más dolgokat szúr ki és tart fontosnak egy telefonban, mint egy fiú. Csokorba gyűjtöttem azokat a dolgokat, amik valószínűleg nem tűntek volna fel az iPhone-ban, ha csak X kromoszómáim lennének.
Az első megállapítás már-már kommersz: nagy körömmel nehéz használni a multitouch érintőkijelzőt. Természetesen nem lehetetlen, csak nem olyan kényelmes: oldalra kell dőlteni az ujjunkat, hogy ne a körmünkkel érjünk a kijelzőhöz. A navigálásban, nagyításban-kicsinyítésben ez még nem is annyira zavaró, de a gépelést – ami egyébként sem gyerekjáték az iPhone-on – kifejezetten megnehezíti.**
Teljesen tipikusan női kérdés, mégis felmerült bennem: Miért nem lehet teljesen körbeforgatni a képernyőt? Ha jobbra vagy balra forgatom el a telefont, a kép ugye fordul a telefonnal együtt, ez eddig zseniális, de ha még egyet forgatok rajta, ott már miért nem forog tovább a kép? Lehet tippelni, hogy melyik alkalmazás használata során jutott eszembe ez a kérdés. (Persze, hogy köze van a térképhez.)
Az iPhone jól áll egy úrinő kezében is, és rózsamintás ruhához is lehet hordani almalogós telefont. Ezeket az Édesanyámtól tudtam meg, a Q&A szekcióban, miután alaposan felkészített, hogyan megy egy úrinő esküvőre. (Egyébként amit kifejezetten úrinősnek talált az Édesanyám az iPhone-ban, az a végfelhasználói ára.)
Ha már az esküvőnél tartunk, a Szifon kamerájáról nem zengenek éppen ódákat, bizonyos akciófotók készítésére mégis alkalmas, íme:
Hogy tovább folytassuk a házasság-témát: hűtlen nőknek nem ajánlott az iPhone, ugyanis a frissen érkezett SMS-eket egy az egyben kiírja a kijelzőre. Ezt most poénból beírtam ide a „női dolgok” közé, de igazából engem az ilyesmi eléggé tud zavarni. Gyakran kirakom az asztalra a telefonomat, mert a táskámban nem hallom meg, ha csörög. De azt nem szeretném, hogy mások is lássák az SMS-eimet, legyen az egyenleg a bankomtól, kedvesség egy „udvarlótól”, intelem az Édesanyámtól vagy poén egy barátnőtől.
Azt is idevehetjük talán a női kalap alá, hogy amikor nálam van az iPhone, minden este vele alszom. Ennek oka nem a mérhetetlen vonzódás, hanem a rövid készenléti idő és a hasonlóan rövid töltőzsinór (na meg az, hogy a telefon az ébresztőórám, ezért szeretem, ha karnyújtásnyi távolságban van reggel). A 102 centi hosszú töltőzsinór (lemértem!) egyszerűen nem ér el a konnektortól az éjjeliszekrényemig, azért ez nem túl szerencsés megoldás. Sok esetben jól jönne egy normális hosszúságú kábel (ha nagyon akarjuk, egy USB hosszabbítóval biztosan meg lehet oldani), főleg, ha ennyire lúzer az akksi.
Ezzel elérkeztünk a telefon leggyengébb láncszeméhez: kevesebb, mint egy napot bír alapesetben. De sikerült már két óra alatt is csutkára lemerítenem. Nem részletezem, mennyire gáz, ez a legfőbb indok, amiért nem kéne öribe.
A másik ok pedig a mérete: állat érzés ekkora képernyőn böngészni neten vagy térképen, de alig fér el a farzsebemben, és a táskáimban lévő beépített telefontartóba sem tudom beszuszakolni. Félreértés ne essék: most nagyon élvezem, hogy nálam van, még tart a „varázs”, de tudom, hogy a fent említett két ok miatt egy idő után az agyamra menne.
*Szeptember elején azért nem folytattam tovább az iPhone-os kalandokat, mert Balage az előre megbeszélt időnél hamarabb visszakérte a tesztkészüléket, csak „pár napra, amíg felvesznek vele egy videót”. Ez a „pár nap” most járt le, de ezt nem teszem szóvá, mert Balage kérésének eleget téve „nem nyüsszögök már tovább rajta, na!”
**Akartam pár fotót készíteni arról, milyen hosszú körömmel tapizni az érintőképernyőt, de Balage még azelőtt visszakérte a telefont, hogy megcsinálhattam volna (de erről nem beszélünk), azóta meg meguntam a nagy várakozásban, és levágtam. A nagy köröm az egész életet megnehezíti. Srácok, ha egy hosszú körmű lányt láttok, gondoljatok arra (is), hogy tutira redvás a füle, mert hosszú körömmel nem lehet rendesen fület mosni, és szerintem a fülpiszkáló is csak enyhe B-terv.
Nagyrabecsült exkollégáim felajánlották*, hogy egy hétig nálam lehet az iPhone 3G, én pedig nem szaladtam el tiltakozva. Egy hétre beállok a sorba Lindsay Lohan, Madonna és Renwick mellé.
Most, hogy így kigúnyolódtam magam, leszögezhetem, hogy nagyon tetszett a telefon. Persze bordóban még jobban bejött volna, ezt szemére is vetettem Zolinak, az LG PR-esének, aki az észrevételemet hangos kacajjal jutalmazta – hiába, férfiak! :)
Maga a készülék, főleg így feketében, a Secret kisöccsének tűnik. Kicsit kisebb, kicsit laposabb, és jóval kevesebbet tud. Nincs benne mozgásérzékelő, a kamera két megapixellel kisebb, és a memóriája csak 16 megabájt. Ezekkel még ki tudtam volna békülni, de az, hogy csak EDGE-es, nálam már kizáró tényező. Emellett a touchpaddel is nehezen boldogultam néha, és a billentyűzettel is akadtak problémáim.
Tehát hálás vagyok a KF510-nek, hogy csöppet kiábrándított magából, mert így nem kell azon dilemmáznom, nem akarok-e mégis inkább telefont venni nyaralás helyett.
Bővebben a tesztben a Nonstop MOBIL-on, itt.
Igazából már le is mondtam arról, hogy az LG KF510-zel valaha is személyesen, "hivatalos keretek között" találkozom, mert még Barcelonában jelentették be az év elején (amikor azonnal bele is zúgtam fülig), és azóta semmi hír nem volt azzal kapcsolatban, hogy lenne hivatalosan is Magyarországon.
Rég hagyott bennem ennyire semmilyen nyomot telefon, mint a Sony Ericsson Z770i. Volt, tette a dolgát, ahogy kell. Alig vettem észre, hogy ott volt, mint az a tisztábbszárazabbbiztonságosabb érzés.
Nnna, ennyit a szubjektívről, objektíve meg minden rendben volt, bővebben a tesztben, ami már kint is van. A leadért külön elnézést kérek, fáradt voltam.
