Nyilvánvaló, hogy egy lány más dolgokat szúr ki és tart fontosnak egy telefonban, mint egy fiú. Csokorba gyűjtöttem azokat a dolgokat, amik valószínűleg nem tűntek volna fel az iPhone-ban, ha csak X kromoszómáim lennének.
Az első megállapítás már-már kommersz: nagy körömmel nehéz használni a multitouch érintőkijelzőt. Természetesen nem lehetetlen, csak nem olyan kényelmes: oldalra kell dőlteni az ujjunkat, hogy ne a körmünkkel érjünk a kijelzőhöz. A navigálásban, nagyításban-kicsinyítésben ez még nem is annyira zavaró, de a gépelést – ami egyébként sem gyerekjáték az iPhone-on – kifejezetten megnehezíti.**
Teljesen tipikusan női kérdés, mégis felmerült bennem: Miért nem lehet teljesen körbeforgatni a képernyőt? Ha jobbra vagy balra forgatom el a telefont, a kép ugye fordul a telefonnal együtt, ez eddig zseniális, de ha még egyet forgatok rajta, ott már miért nem forog tovább a kép? Lehet tippelni, hogy melyik alkalmazás használata során jutott eszembe ez a kérdés. (Persze, hogy köze van a térképhez.)
Az iPhone jól áll egy úrinő kezében is, és rózsamintás ruhához is lehet hordani almalogós telefont. Ezeket az Édesanyámtól tudtam meg, a Q&A szekcióban, miután alaposan felkészített, hogyan megy egy úrinő esküvőre. (Egyébként amit kifejezetten úrinősnek talált az Édesanyám az iPhone-ban, az a végfelhasználói ára.)
Ha már az esküvőnél tartunk, a Szifon kamerájáról nem zengenek éppen ódákat, bizonyos akciófotók készítésére mégis alkalmas, íme:
Hogy tovább folytassuk a házasság-témát: hűtlen nőknek nem ajánlott az iPhone, ugyanis a frissen érkezett SMS-eket egy az egyben kiírja a kijelzőre. Ezt most poénból beírtam ide a „női dolgok” közé, de igazából engem az ilyesmi eléggé tud zavarni. Gyakran kirakom az asztalra a telefonomat, mert a táskámban nem hallom meg, ha csörög. De azt nem szeretném, hogy mások is lássák az SMS-eimet, legyen az egyenleg a bankomtól, kedvesség egy „udvarlótól”, intelem az Édesanyámtól vagy poén egy barátnőtől.
Azt is idevehetjük talán a női kalap alá, hogy amikor nálam van az iPhone, minden este vele alszom. Ennek oka nem a mérhetetlen vonzódás, hanem a rövid készenléti idő és a hasonlóan rövid töltőzsinór (na meg az, hogy a telefon az ébresztőórám, ezért szeretem, ha karnyújtásnyi távolságban van reggel). A 102 centi hosszú töltőzsinór (lemértem!) egyszerűen nem ér el a konnektortól az éjjeliszekrényemig, azért ez nem túl szerencsés megoldás. Sok esetben jól jönne egy normális hosszúságú kábel (ha nagyon akarjuk, egy USB hosszabbítóval biztosan meg lehet oldani), főleg, ha ennyire lúzer az akksi.
Ezzel elérkeztünk a telefon leggyengébb láncszeméhez: kevesebb, mint egy napot bír alapesetben. De sikerült már két óra alatt is csutkára lemerítenem. Nem részletezem, mennyire gáz, ez a legfőbb indok, amiért nem kéne öribe.
A másik ok pedig a mérete: állat érzés ekkora képernyőn böngészni neten vagy térképen, de alig fér el a farzsebemben, és a táskáimban lévő beépített telefontartóba sem tudom beszuszakolni. Félreértés ne essék: most nagyon élvezem, hogy nálam van, még tart a „varázs”, de tudom, hogy a fent említett két ok miatt egy idő után az agyamra menne.
*Szeptember elején azért nem folytattam tovább az iPhone-os kalandokat, mert Balage az előre megbeszélt időnél hamarabb visszakérte a tesztkészüléket, csak „pár napra, amíg felvesznek vele egy videót”. Ez a „pár nap” most járt le, de ezt nem teszem szóvá, mert Balage kérésének eleget téve „nem nyüsszögök már tovább rajta, na!”
**Akartam pár fotót készíteni arról, milyen hosszú körömmel tapizni az érintőképernyőt, de Balage még azelőtt visszakérte a telefont, hogy megcsinálhattam volna (de erről nem beszélünk), azóta meg meguntam a nagy várakozásban, és levágtam. A nagy köröm az egész életet megnehezíti. Srácok, ha egy hosszú körmű lányt láttok, gondoljatok arra (is), hogy tutira redvás a füle, mert hosszú körömmel nem lehet rendesen fület mosni, és szerintem a fülpiszkáló is csak enyhe B-terv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése