
Tökéletes kiegészítése egy geek öltözéknek. 9 dollár.
ELKÖLTÖZTÜNK! - az új cím: http://gepsegszalon.hu
A fenti kreálmány még csak bemutató, ár nélkül, ha sorozatban is gyártásra kerül, a MyPaperCrane oldalán lehet majd rábukkanni.
Mire kiderült, hogy csak április elseje tiszteletére készült lököttségről van szó, a dizájn elterjedt a neten és emberhegyek ugrottak rá, rendelési opciót keresve. Nem csoda, hiszen a modell őrültsége valóban aprólékos fanatizmussal párosul - elég csak a hátizsák belső oldalára pingált tauntaun-belekre, vagy a világító fénykard-zippzárra gondolni...
A füles belsejében bújik meg a két Lítium-Ion akku, amelyeket a fejpánton található napcellák töltenek. Persze a szakik megkérdezhetik, hogy hajlíthatók a napkollektorok, de ma már ez sem gond, a szilikon alapú bevonattal ellátott hajlékony technológia már létező módszer.
Egy feltöltéssel a tervező kicsit több, mint két és fél órára saccolja az üzemidőt. Ha pedig esetleg mégiscsak esős, borús időben támad kedvünk zenei aláfestés mellett mászkálni, és hiába énekeljük a "süss fel nap"-ot, még mindig ott a biztonsági jack-jack kábel...



Az "éneklős gitárhiró klón", tehát az Xbox360-ra kiadott Lips kelléktára gazdagodik egy hűdenagyon limitált mikrofonnal. Ezt az összvissz 100 darabos kollekciót valódi énekesnők valódi csilivili divattervezői, jelesül a Crystal Roc dizájnerei alakítottak át csilivili "Xillion Rose" típusú Swarovski kristállyal, szám szerint ezer darab ilyen csilivili kristály van mindegyik csilivili mikrofonon.
Ugye, milyen szép? És csak 680 dollár. Ha a válság által nem értintett családok kislányai szépen és kitartóan nyafognak, apu-anyu csak megveszi nekik, hogy a csilivili csajszis Lips partijukon ilyen csilivili mikrofonba nyökörészhessék bele a csilivili nagyszobában, hogy "hit me baby one more time".






Nincs többé zsibbasztó könyöklés és egy kezes gépelés a kanapén, de még a futógépen, vagy kedvenc jóga-ászanánk közepette sem kell lemondanunk a kockulásról.
Alumíniumból készül, és 10-től 17 inches notebookokat lehet rábiggyeszteni. A brazil gyártó oldalán árat nem találtunk, még több képet és (portugál nyelvű) leírást viszont de.
A Bloom Blox Bash Party (mondjátok ki gyorsan, sokszor egymás után) ráadásul már a második játéka a mesternek, az első szimplán Bloom Blox néven jött ki, és viszonylag jó kritikákat kapott. Alant egy videó róla:
A Carlos R. Mendez által megálmodott hangszer egyrészt erősítőre kötve tökéletes elektromos hegedű-hangzást állít elő, és állítólag a játék technikája, érzete is megegyezik egy hagyományos hegedűével.
A hangszer lényege azonban az, hogy újfajta segítséget nyújt a hegedülni tanulóknak. Nem, nem arra gondolok, hogy elektromos hangszer lévén lehalkítható, vagy fülhallgatóval is használható - ennek inkább a szomszédok örülhetnek. A Squidolint azonban egy egyszerű tévére kötve videós tananyagokat kapunk, melyekből elsajátíthatjuk a hangszer kezelésének alapjait, de akár együtt is játszhatunk az oktatófilmekkel. Pazar ötlet, bár arról nem szól a fáma, hogy ez csupán okos koncepció, vagy valóban működőképes, megvásárolható változat. Elvben technikai akadálya nem lenne, így az utóbbiban reménykedünk. Addig íme, a kissé szűkszavú Squidolin honlap.

A hátizsák marhabőrből készült, és a cserzése során a színe a lakkozott fához vált hasonlatossá, így adja át az "én bizony spanyolgitár vagyok" érzetet (igaz, a vállnál meghajló nyak némelyest rombolja az illúziót). A hangot pedig úgy kapjuk a látványhoz, hogy egy belső zsebben elhelyezendő mp3 lejátszó csatlakoztatható egy hangszóróhoz, mely a "műgitár" középső hangrésében bújik meg. Csodálatos érzés lehet úgy mászkálni a városban, hogy hátunkon, egy műgitárból szól (hátrafelé, mindenki másnak) a zene - főleg, ha valaki képes tüctüc technóval meggyalázni az összhatást.




Nos, sem azonosítatlan repülő tárgy, sem pedig kézdizájnoló műpárna, hanem egy dobpad koncepciója, melyet egy Petr Kubík nevű tervező alkotott. Alapvetően egy többfunkciós szórakoztató eszközről van szó, mely különböző dob- illetve ütőhangszer-hangokat ad ki attól függően, hol tappogunk rá, de a teljes felülete érintésérzékeny, és a legutolsó ütéseink tenyérnyoma is rajta marad. A szürreális színű nyomok aztán szép lassan halványulnak el, helyet adva az újabbaknak.
A pad egyébként még mindenféle beállításokra lehetőséget ad(na, hiszen csak koncepció egyelőre), ezeket is az érintőfelületen lehet bigyózgatni.
"Dokkolóra" helyezve pedig tölt és még az időt is mutatja. Hahh, hová lett az állatbőrös, üreges fás tamtamdobok varázsa?





A fenti ábrán látható módon, az egyébként is futurisztikus kinézetű telefon egyik elemét eltávolíthatjuk, és hangszereinkre rögzíthetjük, itt például egy gitárra klipszelve látható:
Egyfajta konferenciabeszélgetés segítségével egyszerre több ismerősünk is becsatlakozhat valamilyen hangszeren, és egyszerre zenélhetünk, melyet a telefon természetesen végig rögzít. Ezek után az alkatrészt visszahelyezve már a telefonon végezhetjük el az átalakításokat, mégpedig egyszerű mozdulatokkal: A középen rugalmas érzékelővel ellátott készüléket hajlítgatva, forgatva adhatunk hangkeverési utasításokat az imént felvett remekművel kapcsolatban.
Ha megvan a mix, nincs más dolgunk, mint egy sima jack csatlakozó segítségével erősítőhöz vagy hangszórókhoz kapcsolni a telefont, amiről egyfajta speciális médialejátszóként el is indíthatjuk a zenénket, melyet még lejátszás közben is módosítgathatunk, a DJ-scratcheléshez hasonló módon, melyet a telefon tárcsás vezérlőjével irányíthatunk.
Persze koncepció ez is, fizikai valóságában nem létezik sem a működő készülék, sem a felvevő és editáló rendszer, mindenesetre tény, hogy az ehhez hasonló koncepciók adják majd a lökést a mobil eszközök következő generációihoz - ne feledjük, az iPhone vagy a Blackberry is csupán koncepció volt egykor... Befejezésül egy promo-videó az elképzelt működésről: