Ismeretterjesztő és szájmenéses rovatunk következik, azaz beszámoló a keddi Microsoft sajttájról :)
A szüleim régészek, kiskoromban sokszor magukkal vittek az ásatásra. Ha valaki annak idején elkezdte volna mondani, hogy milyen hasznos lesz majd az egész ásatást egy jó kis adatbáziskezelőben összegezni, nem tudtam volna sokat kezdeni vele - valószínűleg a szüleim sem. Bezzeg ma SharePoint alapú rendszerben tárolják az adatokat, ha nem is minden régész, de az Octopus Tengeri Régészeti Kutató Egyesület tagjai mindenképpen. Az ő munkájuk egyébként még egy fokkal érdekesebbnek tűnik a szüleim munkájánál is (bocs, Anya, Apa!), ugyanis ők a tengerben régészkednek: az utóbbi pár évben egy történelmi hajóroncs-kutatás a fő projektjük, Brazília partjainál.
Ők többek között arra használják az adatbázis-kezelőt, hogy a leletlapokat, azaz a feltárt tárgyak adatait rögzítik benne a feltárás során. Így egyrészt jobban átlátható, kereshető a rendszer, másrészt nagyobb biztonságban vannak az adatok. Mivel a bevitt infó egy budapesti szerverre kerül, nem veszik el semmi még akkor sem, ha Brazíliában a hajón a munka közben mondjuk beleesik a vízbe a számítógép, vagy kalózok csapnak le az elektronikára.
Hasonló rendszerben rögzítik a búvárok merülési naplóit is, akik a feltárást végzik, és itt is hasonlóak az előnyök. Például bárhonnan hozzáférhet az adatokhoz az, aki tudja a belépési adatokat. Ez mondjuk akkor lehet hasznos, ha balesetet szenved a búvár munka közben, és kórházba viszik. A merülőtársa meg tudja adni a belépési pontot az orvosnak, akinek sokat segíthet a kezelésben, ha látja a naplót a búvár merülési adataival. Ez egy papíralapú merülési naplóval igen nehézkes lenne, azt biztosan nem viszi magával a búvár merüléskor, így nincs vele akkor sem, ha kórházba viszik.
A rendszer átláthatósága, kereshetősége itt is sokat segíthet, például statisztikát lehet készíteni az adatokból. Így, ha egy búvár elkezd egyre több oxigént használni minden egyes merülésnél, az azonnal feltűnik, és el lehet küldeni az illetőt egy kis pihenőre vagy egy orvoshoz, mielőtt valami baj történik.
Ez az egyik felhasználás, amiről egy átlagember csak olvashat, viszont van egy másik vonal, amit élőben is megnézhetünk, és amit alig várok, borzasztó kíváncsi vagyok. Egy tengerészeti-tengerrégészeti múzeumot fog létrehozni az Octopus, várhatóan az év elején nyitják meg. A helyszíne egész konkrétan egy hajó lesz, ami a Parlamenttel szemben, a Batthyány tér előtt fog horgonyozni. Lesz benne interaktív játszóház felnőtteknek, amivel végigélhetik, milyen egy kutatás, a levéltári búvárkodástól kezdve a valódi feltárásig. Lesz mindenféle szimulátor, még viharszimulátor is, és azt is ki lehet próbálni, milyen egy robotkarral, távirányítással kiemelni egy leletet a helyéről.
A hajó felső részében egy klubhelyiséget fognak kialakítani, ahol érintésérzékeny asztalok lesznek. Ezek segítségével lehet majd rendelni is, meg mindenféle plusz infókhoz jutni akár a kajákról, akár a híres emberekről, akikről elnevezték őket. Az asztalok hasonlóak lesznek a Microsoft Surface-hez, de az nyilván borzasztó drága lenne, úgyhogy nem azok lesznek, hanem érintőképernyős monitorok, amire saját, Silverlight alapú alkalmazást fejlesztenek. (Ja, az egészet támogatja a Microsoft, ezért is volt a sajttáj, de úgy tudom, más cégekkel is kapcsolatban van az Octopus.)
Ezzel együtt egy webmúzeumot is létrehoznak, így a neten is lehet "kalandozni". A tervek szerint nem száraz adatokat fognak felpakolni, hanem például egy idősíkon lehet majd végigkövetni a hajó feltárását, a leleteket pedig 3D-s képeken lehet virtuálisan körbejárni. Ilyenből már van is mutatóban: ez itt egy borosüveg, amiről 27 fotót készítettek különböző szögekből, és Photosynth-ben összekalapálták:
A Csodalámpa Alapítvány nem csak úgy jön a képbe, hogy őket is támogatta a Microsoft. Az Octopus is felajánlotta, hogy az első üveg bort, amit egy majd' kétszáz éve elsüllyedt borszállító hajóról fognak felhozni, elárverezik, és a Csodalámpának adják a befolyt összeget. Egy cirka 180 éves portóiról van szó, ami állítólag nem romlott meg, simán fogyasztható!
A Csodalámpa Alapítvány szintén SharePointot kapott a Microsofttól legutóbb, korábban voltak már más adományok is. Nagy valószínűséggel erről a szervezetről sem gondolná az ember elsőre, hogy hatalmas nyilvántartásra lenne szükségük. Ők azzal foglalkoznak, hogy beteg gyerekek kívánságait teljesítik, most éppen 1254-en áll a honlapjukon a valóra váltott kívánságok száma.
(Elhangzott egy nagyon szép szám a sajttájon velük kapcsolatban: a saját nyilvántartásuk szerint azoknak a gyerekeknek a 85%-a meggyógyult, akiknek teljesítették a kívánságát. Pedig nem a súlyos beteg gyerekekkel foglalkoznak, hanem kifejezetten azokkal, akik életveszélyes betegségben szenvednek. Nem semmi szám, valószínűleg rengeteg hitet és erőt tud adni a gyerekeknek, ha valóra váltják egy álmukat. Érdemes egyébként szétnézni a beszámolóik között, de mielőtt megnézed, lehetőleg készíts magad mellé zsebkendőt.)
Szóval elsőre azt gondolhatná az ember, hogy annyit kell nyilvántartani, hogy hívják a gyereket, mit szeretne, és hogy éppen hol tart a kívánság megvalósítása. Aha, persze. A gyerekeknél el kell még tárolni a szülők összes elérhetőségét, a betegséggel kapcsolatos adatokat és az orvosi szakvéleményt. Az alapítvány munkatársai nagyon alaposak: egyrészt mindig ellenőrzik, tényleg beteg-e a gyerek, másrészt az orvos véleményét is mindig kikérik, hogy teljesíthető-e a kívánság. Előfordulhat, hogy az orvos nem engedi ki a steril környezetből a beteget, így például nem lehet őt koncertre, tömegbe, emberek közé vinni.
Aztán ott vannak az adományozók, azt is nyilvántartják az alapítvány munkatársai, ki mikor mit adományozott, és ügyelnek arra is, hogy mindig minden támogatónak elküldjék a beszámolót a teljesített kívánságról, egy köszönőlevél kíséretében. Állítólag ez elég ritka itthon, pedig természetesnek tűnne. Persze nem akarom hibáztatni a többi alapítványt, nyilván nem marad már energia erre a rengeteg tennivaló mellett. A Csodalámpások elbeszéléséből az derült ki, hogy nagyon sok mindennek kell utánajárni minden egyes kívánságnál.
1254 ilyen "projekt" eszméletlenül sok, és mindezt úgy csinálják, hogy kábé 50-60 önkéntesük van most szerte az országban. Tőlük szintén nem várható el, hogy a rengeteg szervezés és egyéb munka mellett még a számítógéppel is sokat vacakoljanak; van, aki nem is ért hozzá. Mégis át kell látni az adatbázist és a saját belső intranetet, meg kell írni a beszámolókat, el kell készíteni és elküldeni a fotókat, amik aztán kikerülnek a honlapra... A honlap szintén külön történet, ott is nehézkesen boldogulnak már az infók feltöltésével.
Na, erre a komplex feladatra hoztak létre egy sharepoint-os rendszert, ami ezt az összes feladatot ellátja. Még nem tudják használni, még csak a tesztelés indul hamarosan, ugyanis az internet-kapcsolatukkal van egy kis gond: olyan épületben van az irodájuk, ahová problémás bevezetni szélessávú internetet. Márpedig erre szükség van az intranethez és a honlap karbantartásához is. De ha minden meglesz, a munkájuknak ez a része valószínűleg könnyebb lesz.
Az nem derült ki, hogy összesen mekkora összeggel támogatta a Microsoft a két szervezetet, viszont azt elmondták, hogy a cég az utóbbi 4,5 évben 2,5 millió dollár értékben támogatott hasonló szervezeteket.
Amikor meséltem a két sztorit Dosénak (aki Apple cuccokat használ), kicsit meglepődött, és mondta, hogy érdekes módon az Apple-ről nem hallott ilyesmiről. A "Steve Jobs charity" Google keresésből az derül ki, hogy más sem tud ilyen jótékonykodásról. Persze ettől még simán lehet, hogy ő mindezt név nélkül, anonim módon teszi.
A szüleim régészek, kiskoromban sokszor magukkal vittek az ásatásra. Ha valaki annak idején elkezdte volna mondani, hogy milyen hasznos lesz majd az egész ásatást egy jó kis adatbáziskezelőben összegezni, nem tudtam volna sokat kezdeni vele - valószínűleg a szüleim sem. Bezzeg ma SharePoint alapú rendszerben tárolják az adatokat, ha nem is minden régész, de az Octopus Tengeri Régészeti Kutató Egyesület tagjai mindenképpen. Az ő munkájuk egyébként még egy fokkal érdekesebbnek tűnik a szüleim munkájánál is (bocs, Anya, Apa!), ugyanis ők a tengerben régészkednek: az utóbbi pár évben egy történelmi hajóroncs-kutatás a fő projektjük, Brazília partjainál.
Ők többek között arra használják az adatbázis-kezelőt, hogy a leletlapokat, azaz a feltárt tárgyak adatait rögzítik benne a feltárás során. Így egyrészt jobban átlátható, kereshető a rendszer, másrészt nagyobb biztonságban vannak az adatok. Mivel a bevitt infó egy budapesti szerverre kerül, nem veszik el semmi még akkor sem, ha Brazíliában a hajón a munka közben mondjuk beleesik a vízbe a számítógép, vagy kalózok csapnak le az elektronikára.
Hasonló rendszerben rögzítik a búvárok merülési naplóit is, akik a feltárást végzik, és itt is hasonlóak az előnyök. Például bárhonnan hozzáférhet az adatokhoz az, aki tudja a belépési adatokat. Ez mondjuk akkor lehet hasznos, ha balesetet szenved a búvár munka közben, és kórházba viszik. A merülőtársa meg tudja adni a belépési pontot az orvosnak, akinek sokat segíthet a kezelésben, ha látja a naplót a búvár merülési adataival. Ez egy papíralapú merülési naplóval igen nehézkes lenne, azt biztosan nem viszi magával a búvár merüléskor, így nincs vele akkor sem, ha kórházba viszik.
A rendszer átláthatósága, kereshetősége itt is sokat segíthet, például statisztikát lehet készíteni az adatokból. Így, ha egy búvár elkezd egyre több oxigént használni minden egyes merülésnél, az azonnal feltűnik, és el lehet küldeni az illetőt egy kis pihenőre vagy egy orvoshoz, mielőtt valami baj történik.
Ez az egyik felhasználás, amiről egy átlagember csak olvashat, viszont van egy másik vonal, amit élőben is megnézhetünk, és amit alig várok, borzasztó kíváncsi vagyok. Egy tengerészeti-tengerrégészeti múzeumot fog létrehozni az Octopus, várhatóan az év elején nyitják meg. A helyszíne egész konkrétan egy hajó lesz, ami a Parlamenttel szemben, a Batthyány tér előtt fog horgonyozni. Lesz benne interaktív játszóház felnőtteknek, amivel végigélhetik, milyen egy kutatás, a levéltári búvárkodástól kezdve a valódi feltárásig. Lesz mindenféle szimulátor, még viharszimulátor is, és azt is ki lehet próbálni, milyen egy robotkarral, távirányítással kiemelni egy leletet a helyéről.
A hajó felső részében egy klubhelyiséget fognak kialakítani, ahol érintésérzékeny asztalok lesznek. Ezek segítségével lehet majd rendelni is, meg mindenféle plusz infókhoz jutni akár a kajákról, akár a híres emberekről, akikről elnevezték őket. Az asztalok hasonlóak lesznek a Microsoft Surface-hez, de az nyilván borzasztó drága lenne, úgyhogy nem azok lesznek, hanem érintőképernyős monitorok, amire saját, Silverlight alapú alkalmazást fejlesztenek. (Ja, az egészet támogatja a Microsoft, ezért is volt a sajttáj, de úgy tudom, más cégekkel is kapcsolatban van az Octopus.)
Ezzel együtt egy webmúzeumot is létrehoznak, így a neten is lehet "kalandozni". A tervek szerint nem száraz adatokat fognak felpakolni, hanem például egy idősíkon lehet majd végigkövetni a hajó feltárását, a leleteket pedig 3D-s képeken lehet virtuálisan körbejárni. Ilyenből már van is mutatóban: ez itt egy borosüveg, amiről 27 fotót készítettek különböző szögekből, és Photosynth-ben összekalapálták:
A Csodalámpa Alapítvány nem csak úgy jön a képbe, hogy őket is támogatta a Microsoft. Az Octopus is felajánlotta, hogy az első üveg bort, amit egy majd' kétszáz éve elsüllyedt borszállító hajóról fognak felhozni, elárverezik, és a Csodalámpának adják a befolyt összeget. Egy cirka 180 éves portóiról van szó, ami állítólag nem romlott meg, simán fogyasztható!
A Csodalámpa Alapítvány szintén SharePointot kapott a Microsofttól legutóbb, korábban voltak már más adományok is. Nagy valószínűséggel erről a szervezetről sem gondolná az ember elsőre, hogy hatalmas nyilvántartásra lenne szükségük. Ők azzal foglalkoznak, hogy beteg gyerekek kívánságait teljesítik, most éppen 1254-en áll a honlapjukon a valóra váltott kívánságok száma.
(Elhangzott egy nagyon szép szám a sajttájon velük kapcsolatban: a saját nyilvántartásuk szerint azoknak a gyerekeknek a 85%-a meggyógyult, akiknek teljesítették a kívánságát. Pedig nem a súlyos beteg gyerekekkel foglalkoznak, hanem kifejezetten azokkal, akik életveszélyes betegségben szenvednek. Nem semmi szám, valószínűleg rengeteg hitet és erőt tud adni a gyerekeknek, ha valóra váltják egy álmukat. Érdemes egyébként szétnézni a beszámolóik között, de mielőtt megnézed, lehetőleg készíts magad mellé zsebkendőt.)
Szóval elsőre azt gondolhatná az ember, hogy annyit kell nyilvántartani, hogy hívják a gyereket, mit szeretne, és hogy éppen hol tart a kívánság megvalósítása. Aha, persze. A gyerekeknél el kell még tárolni a szülők összes elérhetőségét, a betegséggel kapcsolatos adatokat és az orvosi szakvéleményt. Az alapítvány munkatársai nagyon alaposak: egyrészt mindig ellenőrzik, tényleg beteg-e a gyerek, másrészt az orvos véleményét is mindig kikérik, hogy teljesíthető-e a kívánság. Előfordulhat, hogy az orvos nem engedi ki a steril környezetből a beteget, így például nem lehet őt koncertre, tömegbe, emberek közé vinni.
Aztán ott vannak az adományozók, azt is nyilvántartják az alapítvány munkatársai, ki mikor mit adományozott, és ügyelnek arra is, hogy mindig minden támogatónak elküldjék a beszámolót a teljesített kívánságról, egy köszönőlevél kíséretében. Állítólag ez elég ritka itthon, pedig természetesnek tűnne. Persze nem akarom hibáztatni a többi alapítványt, nyilván nem marad már energia erre a rengeteg tennivaló mellett. A Csodalámpások elbeszéléséből az derült ki, hogy nagyon sok mindennek kell utánajárni minden egyes kívánságnál.
1254 ilyen "projekt" eszméletlenül sok, és mindezt úgy csinálják, hogy kábé 50-60 önkéntesük van most szerte az országban. Tőlük szintén nem várható el, hogy a rengeteg szervezés és egyéb munka mellett még a számítógéppel is sokat vacakoljanak; van, aki nem is ért hozzá. Mégis át kell látni az adatbázist és a saját belső intranetet, meg kell írni a beszámolókat, el kell készíteni és elküldeni a fotókat, amik aztán kikerülnek a honlapra... A honlap szintén külön történet, ott is nehézkesen boldogulnak már az infók feltöltésével.
Na, erre a komplex feladatra hoztak létre egy sharepoint-os rendszert, ami ezt az összes feladatot ellátja. Még nem tudják használni, még csak a tesztelés indul hamarosan, ugyanis az internet-kapcsolatukkal van egy kis gond: olyan épületben van az irodájuk, ahová problémás bevezetni szélessávú internetet. Márpedig erre szükség van az intranethez és a honlap karbantartásához is. De ha minden meglesz, a munkájuknak ez a része valószínűleg könnyebb lesz.
Az nem derült ki, hogy összesen mekkora összeggel támogatta a Microsoft a két szervezetet, viszont azt elmondták, hogy a cég az utóbbi 4,5 évben 2,5 millió dollár értékben támogatott hasonló szervezeteket.
Amikor meséltem a két sztorit Dosénak (aki Apple cuccokat használ), kicsit meglepődött, és mondta, hogy érdekes módon az Apple-ről nem hallott ilyesmiről. A "Steve Jobs charity" Google keresésből az derül ki, hogy más sem tud ilyen jótékonykodásról. Persze ettől még simán lehet, hogy ő mindezt név nélkül, anonim módon teszi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése