ELKÖLTÖZTÜNK - vár mindenkit a Gepsegszalon.hu!

Kedves mindenki!

Örömteli esemény a metamorfózis - igaz, erről egy hernyót sem sikerült még megkérdezni, de a szárnyak mégiscsak magukért beszélnek, nem? Lényeg a lényeg: a 2007 óta működő blogot most megfogtuk, összegyúrtuk kis gombóccá és valami újat formáztunk belőle. Valami olyat, ami megjelenését tekintve áttekinthetőbb, összeszedettebb és "komolyan vehetőbb", de témaválasztásában, stílusában mégis ugyanarra épül, mint eddig.

Mától hivatalosan is útjára indítjuk eme blog utódját: az újragyúrt, kifényesített, szárnyakkal és repülésstabilizátorral (valamint rejtett lézerfegyverekkel) ellátott GÉPSÉGSZALON végleg saját domainre, a http://gepsegszalon.hu címre költözött.

Természetesen az eddigi bejegyzéseket is mind átköltöztettük az új oldalra, mostantól viszont itt már bezár a mókatár, az új bejegyzések már az új oldalon jelennek meg: éppen ezért aki megtisztelt minket azzal, hogy kedvencei közé biggyesztette a címünket, állítsa át az új címre, aki pedig RSS-olvasóval követett minket, szintén lecserélheti az eddig használtat erre az új RSS linkre.

Mindamellett, hogy az eddigi témákat továbbra is megtartjuk (tehát lesz csomó kis színes hír ötletes kütyükről, geek ruhákról és kiegészítőkről, valamint elborzasztó ötletekről), némelyest jobban ráfekszünk a fajsúlyosabb írásokra is. Mobiltelefon-tesztek, számítástechnikai eszközök részletesebb bemutatói, elgondolkodtató elmélkedések internetes és közösségi témákról... Szóval, bármi olyasmi, ami eddig is bennünk volt, csak most nagyobb terjedelemben, még szebben, még jobban láthat napvilágot.

Természetesen várjuk a visszajelzéseket is: Az új oldalon kommenteljetek bármiről, ami tetszik, vagy épp csiszolásra szorul (hiszen az új Szalont természetesen folyamatosan fúrjuk, faragjuk és csiszoljuk). "Lájkolhatjátok" Facebookos oldalunkat is a http://facebook.com/gepsegszalon címen, ahol szintén beszámolunk az oldal újításairól, megosztunk olyan érdekes linkeket, amiket a Szalonra hírként tán meg se írunk, ám érdemesnek találjuk a megtekintésre, no és persze ott is beszélgethetünk. Ami pedig még fontos: a Kingstonnal közös nyereményjátékunk is az új oldalon folytatódik!

Még egyszer köszönjük tehát az eddigi kitartó figyelmet, és várunk mindenkit a gepsegszalon.hu oldalon!

A Gépségszalon Team nevében:
BZ

Bocs, nem érek rá, a DHARMA-tól keresnek!

Pár napja láttam a neten az Amazing Calling telefonmatricákat, amikkel az iPhone 4 hátulját lehet védeni és dekorálni egyben. Akkor nem keltette fel az érdeklődésemet a cucc, mert a Cliton típust emelték ki a legtöbb helyen. (Nem elírás, Cliton.)

De most azért szétnéztem a honlapjukon, és találtam egy-két egész jót. A kedvencem a Dharma verzió...


...de jót röhögtem a Bill Gates-es matricán is.


Az már persze más kérdés, mennyire nézik hülyének az iPhone júzert, ha ilyen matrica látszik kifelé, miközben telefonál.

Lájkolás súlyzóval

Patrick Moberg ötlete arról szólt, hogy kössük össze a különféle netes tevékenységeinket némi mozgással, például minden fészbukozás előtt fussunk egy helyben egy percig.

Egy amerikai fitnesz-edző, Donny D-Fine ennél tovább ment, és írt egy "edzéstervet" Facebookra...

...aztán Twitterre is.

Nem is tudom eldönteni, hogy azért nevetek-e rajta, mert száni, vagy azért, mert vicces.

Mindenesetre alig várom, hogy valami hazai sztáredző is rárepüljön a témára, és alkosson valami hasonlót magyarul.

Mark Zuckerberg és a csábos női fehérneműk

Azt próbálgattam, amiről a TechCrunch írt, hogy Mark Zuckerberget nem lehet letiltani Facebookon... amikor erre lettem figyelmes:


A kép kattintásra megnő, és a jobb oldali hirdetést kell figyelni. Oké, nem Markra targetálták a hirdetést, hanem rám, de azért mosolyogtam egy jót.

Készülj velünk, és NYERJ Kingston pendrive-ot!

Nagy átalakításra készülünk a Gépségszalonnal kapcsolatban, őszre új ruhába öltözik az oldal. A továbblépésünket többek között azzal is ünnepeljük, hogy a blog tematikájához nagyszerűen passzoló ajándékokat sorsolunk ki az olvasóink között. A Kingston Technology jóvoltából összesen 8 darab pendrive-ot szeretnénk szétszórni köztetek, méghozzá a limitált Data Traveler szériából, amiről korábban már írtunk is.

Vagyunk annyira oldszkúlok, hogy nem Facebookon küldünk spamet esemény meghívót a nyereményjátékra, amint az manapság trendi. (Persze Facebook oldalunk is lett, itt lájkolhatsz minket.) Nekünk az is elég, ha válaszolsz néhány kérdésre. (Kis segítség: mindenre megtalálod a választ az oldalon. ;))

A játék kétszer két hétig tart. Most első körben augusztus 16 és 29 között várjuk a válaszokat és a jelentkezéseket az első 4 pendrive sorsolására. Az első nyertesek nevét szeptember 1-jén, az új dizájn indulásakor tesszük közzé. Aki pedig az első körben nem nyer, az természetesen újra játszhat augusztus 30 és szeptember 12 között, hogy részt vegyen a második adag, azaz újabb 4 darab pendrive sorsolásán. (Értelemszerűen augusztus 30-án közöljük a második kör kérdést.)

Most pedig arra várjuk a választ, hogy:

• Hányféle design-nal vásárolhatod meg a Kingston Technology limitált kiadású DataTraveler sorozatát?

• Melyik az a design a Kingston Technology limitált kiadású DataTraveler sorozatából, amelyet nem csak 4, hanem 8 vagy 16 GB-os kiadásban is megvásárolhatsz?

• Mikor született az első bejegyzés a Gépségszalonon, ami akkor még lánykori nevén futott?

• Mi a Gépségszalon négy szerzőjének beceneve?

A válaszokat az info@gepsegszalon.hu címre várjuk. Az adatbázissal nem kezdünk semmit a sorsoláson kívül. Mi sem fogunk hírlevelekkel bombázni, és a Kingstonnak vagy másnak sem fogjuk átadni őket, kivéve persze a nyertesek címeit, ezeket kénytelenek leszünk átadni a Kingstonnak, ugyanis ők intézik a postázást. Játékra fel!

Microsoft Kinect: kipróbáltuk!

A Microsoft új játékvezérlője, a Kinect bemutatója után még napokig igen sűrűn gondoltam a játékra, és nem csak azért, mert akkora élmény volt, hanem mert irdatlan izomláz lett a lábamban - kábé negyed órányi játéktól. Azt hittem, a tesitanáraimon kívül soha senki nem fog arra rávenni, hogy guggolásból hirtelen felugorjak, amilyen gyorsan csak tudok. Márpedig úgy ugrabugráltam, teljesen önszántamból, mint egy kisgyerek: mintha az életem múlna rajta, pedig előtte megfogadtam, hogy nem csinálok magamból bohócot. Azt hiszem, ez a legnagyobb varázsa a Kinectnek, hogy irdatlanul magával ragad, és mindenkiből kihozza a gyereket.

A működését már úgyis mindenhol leírták a többi infóval egyetemben, így erről én nem fogok hosszasan regélni. Legyen elég annyi, hogy Xboxhoz kell csatlakoztatni az eszközt, amiben egy nagy felbontású kamera, egy infrakamera és egy térérzékelős mikrofon is van. Ezek segítenek abban, hogy gyakorlatilag semmiféle kontroller nem szükséges hozzá, kizárólag a mozdulatainkkal irányitjuk a játékot. Tulajdonképpen már az is totál futurisztikus, hogy a menüben puszta kézmozdulatokkal, a levegőben hadonászva, mindenféle eszköz nélkül navigálsz. Tiszta Különvélemény. (Na jó, azért kétkezes nagyítás nincs benne :)) Mi olyan demóval szórakozhattunk, ahol csak a játékok menüjében lehetett ezt használni, de a végleges verzióban magát az Xboxot is lehet majd kontroller nélkül, gesztusokkal irányítani.

Két játékot próbáltam ki. Az állatsimogatóban (Kinect Animals) egy kisoroszlánnal vagy gepárddal lehet szórakozni. Először csak ismerkedés van, lehet virtuálisan simogatni az állatkát, letörölni a monitorról a párát, amivel belehelte, és persze lehet próbálgatni, milyen mozdulatokat csinál utánad. Két lábra áll, megfordul, ugrik, sőt, ha lefekszel a földre, akkor hullának tetteti magát. Amikor már elég volt az ismerkedésből, elkezdhetünk játszani az ügyességi pályán, amin a korábban megismert skillek segítségével tudunk végigmenni, természetesen időre. Itt már kezdődött a belelendülés a "bohócot csinálok magamból"-fázisba, de a kiteljesedés a másik játékban jött, amiben már teamwork és verseny is volt, mert ketten játszottuk.

A Kinect Adventures egyik játékában egy gumicsónakban raftingoltunk, és közösen kellett navigálni a csónakot: lépkedtünk jobbra-balra, ugráltunk, és kapkodtunk a pontok után. Azt hiszem, én voltam az egyetlen az egész sajtórendezvényen, akinek sikerült elérnie, hogy az avatárja kiessen a csónakból. (Ez persze nem olyan achievement, amiért pluszpont jár.)

Utána jött a verseny: egy gonosz akadálypálya, ahol több helyen is egymást váltogatták a térd- és fejmagasságban következő akadályok, ezeket kellett guggolva-ugrálva kerülgetni, és ettől voltak ugye tropák a combizmaim később. Eddigre már annyira belelkesedtem, hogy egyáltalán nem tűnt fel a fáradtság vagy a megerőltetés, csak gyűjtögetni akartam a pontokat.

Már ez alapján is biztos tök jó lehet alakformálásra, és akkor még nem is láttuk a fitnesz-alkalmazásokat, ezeket ugyanis nem tudták még demózni itthon. Ha a csajos vonalat nézem, nyilván a fitnesz lehet az egyik fontos vonzerő, de a cukiság-faktor is játszik. Az állatos játékon lehetett rendesen olvadozni és "jajdeééédes"-ezni, amikor a kisoroszlán látványosan élvezte például a virtuális simogatást. (Nyilván meg sem közelíti azt az élményt, amikor egy igazi macsekot simogatsz, de legalább nincs karmolás sem. Ja, és semmilyen módon nem lehet bántani az állatot, ezt megtudtuk a demó során. Persze nem a lányokban merült föl a kérdés.)

S hogy miért nem lesz nálunk otthon egyhamar, még akkor sem, ha kiegyezünk az árral? (Xbox konzol + kábé 40 ezres Kinect szenzor) Nos, totál nem panelba, társasházba való cucc. Egyrészt kell neki némi tér, bár állítólag már 1,2 méterről is működik. Másrészt szinte a legtöbb játéknál van helyben futás vagy ugrálás, azaz az alsó szomszédok rémálma. Persze nagy nappalis, kertes házba abszolút el tudom képzelni. Partijátéknak is nagyon jó lehet, meg persze azt is el tudom képzelni, hogy a gyerekek baromi jól elszórakoznak vele.

A saját példám alapján nem gondolom, hogy igaza lenne annak a szakértőnek, aki szerint azért nem lesz sikeres a cucc, mert az emberek túl lusták hozzá. Én is teljesen belelkesedtem, pedig nem akartam túlzásba vinni. Persze ehhez ki kell próbálni, de szerencsére sokaknak lesz lehetősége, ugyanis országos roadshow-ra indulnak a Kinecttel a Microsoftosok szeptemberben, augusztus utolsó hétvégéjén meg a WestEndben szórakozhat vele bárki.

Zöldségek a fülemben - LG Pop napcellás hátlap teszt

Manapság a legtöbb mobiltelefon olyan technológiájú akkumulátorral érkezik, melynek nincs memória-effektusa, így bármikor tölthetők, és az LG egyébként is zöldet szeretett volna dobni a GD510-es (Pop) készülékkel. Kézenfekvő, hogy megújuló energiaforrásként napelem kerülhessen a készülékre. Vajon tényleg környezetbarát alternatívát nyújt a napcellás hátlap, vagy mindösszesen grínpísz-dísznek jó? Ennek próbáltam utánajárni.

Számomra azért is jött pont kapóra, hogy kipróbálhattam a napelemes hátlapot, mert magát a GD510-et a mindennapokban használom, az akkumulátorral pedig sosem voltam egy rezgésszámon. Valahogy mindig sikerült elfelejtenem időben feltölteni, vagy ha nálam is volt az adatkábel, amivel USB-n keresztül tölthető (!) a telefon, arra rendszerint oda sem bagóztam. Hátha így kevesebbszer kell szentségelnem.

A napcellás hátsó borítást felpattintva rögtön megjelent a készenléti képernyőn egy új widget ikonja, ami kettős célt hivatott szolgálni: egyrészt zöldből narancssárgára váltva jelzi, ha a napcellát jelentősebb fény éri, így naftát kap az aksi, megnyitva pedig egy kapcsolódó kalkulátort kapunk, melyről lentebb esik majd szó. Az új hátlapot feltéve egyből feltűnt, hogy a készülék lényegesen vastagabb lett; a napcellával együtt nagyjából másfélszeresére hízott a telefon. Nyilván vannak, akik ezt örömmel fogadják, hiszen némileg kényelmesebben marokra fogható így a telefon, számomra azonban a Pop ezzel egy kicsit vesztett a varázsából, hiszen az egyik legfontosabb előnye (szerény adatátviteli képességeivel szemben) az volt, hogy más teljes érintőkijelzős modellekhez képest meglepően kisméretű, és igen vékony.

Vékony

Ezt követően kezdetét vette a próba. Mivel azonban az irodai neonfény korántsem nevezhető napfénynek, és ezzel a napcellát sem tudom becsapni, hiába tartottam elöl mindig a készüléket hátlappal felfelé fordítva, egy grammot sem hízott tőle az akkumulátor töltöttsége. Ennek megfelelően – pláne mivel kellemesen napsütéses dögmeleg idő volt – törekedtem arra, hogy az irodán kívül a lehető legtöbbször zseben kívül legyen a telefon. Eleinte kicsit furcsának tűnt, hogy folyamatosan a mobilt a kezemben lóbálva járkálok, de végül megszoktam. A widget-ikon ilyenkor mindig szép narancssárga volt, akkor is, ha éppen nem sütött hétágra a nap.

Nem olyan vékony

A készüléket ugyanúgy használtam, mint addig, ezzel együtt a két hetet összegezve azt tapasztaltam, hogy a megszokott 2-3 napos töltési ciklus 0,5-1 nappal hosszabbodott meg. Ez közel sem nevezhető számottevő javulásnak, ám sajnos nem vagyok parkőr vagy kertész, a nap nagy részét kénytelen vagyok a hideg neonok között tölteni, így esélyem sem volt arra, hogy teljes bedobással használhassam ki a napenergiát. Fontos ezzel szemben, hogy egyértelműen kitűnt: klasszikus töltésre semmiképpen nem használható a napcella. Ezt egy szombat délelőtt sikerült megtapasztalnom, amikor a készülék csipogott, hogy lemerül az akkumulátor. Ekkor kihasználva a lehetőséget kitettem a tűző napra. Két órán keresztül bírta ötpercenkénti riadt csipogásokkal, majd megadta magát, és kikapcsolt.

A fentebb említett öko-kalkulátor célja, hogy kiszámolja, a napelem használatával mennyi szén-dioxidtól kíméltem meg a világot. Illetve átlépve az alternatív képernyőre, ezt átkonvertálja ültetett fába. Egyetlen gond merült csak fel: az, hogy az alkalmazás nem több, mint egy sima számológép előre beállított szorzással és osztással. Először arra számítottam, hogy ez majd magától méri a napfényen töltött órákat, és ebből kalkulál, aztán spannol engem, hogy mekkora környezetvédő arc vagyok. Valójában azonban a felhasználónak kell beírnia, hogy szerinte hány órát töltött addig összesen napon a telefon, amiből ő kiszámolja a megtakarított CO2-t meg a fákat. Egy kicsit dob a dolgon, hogy a mért órákhoz háromféle fényviszony állítható be, ami alapján számolhat a widget, azonban az ember kénytelen átlagolni, mivel kombináltan nem adható meg, hogy én most 45 órát töltöttem tűző napon, 25-öt meg felhős időben. Ez gyors számolással mondjuk 47 óra közepesen felhős időben mérve, és az alkalmazás ilyen formában is várja tőlem az adatot.

Mindenesetre túláradó boldogsággal vettem tudomásul, hogy a két hét alatt 6 grammal kevesebb szén-dioxiddal terheltem a környezetet. Tehát a kalkulátorra hagyatkozva gyakorlatilag ültettem egyötöd fát.

Üllői úti fák

Összességében a napelemes hátlap egy nagyon jó kezdeményezés arra, hogy tudatosítsuk a felhasználókban: a csúcstechnológiának ára is van, amit leginkább a környezet fizet meg. Számottevő eredményt, és ezzel együtt némi áramszámla-spórolást viszont az tud ténylegesen realizálni ezzel a kiegészítővel, aki naponta biztosítani tud magának néhány órát természetes fényben. Sajnos ez nem én voltam. Ennek megfelelően melegen ajánlom környezettudatos fiataloknak, akik még valamilyen formában az iskolapadban ülnek, és azoknak, akik foglalkozásukból adódóan sok időt töltenek szabad téren.

Végre egy óra, amit szeretnék a falamon látni!

Ez az óra a percek múlását progressbarként jeleníti meg, amit az alábbi videón meg is tekinthetünk.

Obligatory Designer Clock from Saikat Biswas on Vimeo.

Napi Star Wars cukiság

A tegnapi subbás is édes volt, de azért ez sem semmi.


Via Walyou

Vader és Leia kötény

Rabszolgának érzed magad a konyhában? Vagy inkább olyan, mintha a Sötét Oldal szállna meg főzés közben? Akkor jól jöhet egy Leia vagy egy Darth Vader kötény.

Oridzsi Star Wars boltos mind a kettő, amin először picit meg is lepődtem, valamiért nem tűnt odaillőnek.

Via geeksugar

Én vagyok az ufó, ha nem kell a mobilos Facebook?

Manapság már minden telefonba belepakolnak Facebook meg Twitter alkalmazást. Szoktam is lelkesen próbálgatni őket, de hamar megunom. A Twitter iránti érdeklődésem teljesen rapszodikus, a Facebook persze minden nap megvan. De amire használom, az mobilon nem megy.

Ha nem a full verziós oldalt nézem, nem férek hozzá ahhoz a listához, amibe a közelebbi barátaimat pakoltam bele. Ők kábe negyede az összes ismerősömnek, az ő tevékenységüket minden nap nézem, a többiekét csak alkalmanként, amikor sok időm van. Mobilról tehát pont nem a teljes listára vagyok kíváncsi, amit 10-20 perc végigböngészni, hanem azt akarom gyorsan látni, mi van a barátokkal.

A csatolt linkek, képek megnyitása mobilon mindig lassabb, mint számítógépen, ez is unalmas/idegesítő a harmadik után. És persze a játékok sem mennek. Plusz vagyok annyira oldszkúl, hogy gmailben levelezzek, és ne FB-on, így a privát üzenetek is csak elvétve érdekelnek.

Tehát a végén nem marad semmi, ami miatt Fészbukoznék mobilon.

Ezzel egyedül vagyok? Ti szoktátok nézni mobilról? Ha igen, akkor mit csináltok rajta?

iRandi 4

Tegyük fel, hogy lány vagy, és egy vakrandira készülsz. Nagyon-nagyon várod, de amikor eljön a nagy nap, nem teljesen oké minden. Nem teljesen olyan, mint vártad, és a fél várost körbe kell rohangálnod miatta, mire megtalálod. Ráadásul a srác szemei furán sárgásak az elején, igaz, ez később rendbejön magától. Nem is ez a legnagyobb gáz, hanem az, hogy az "alapvető funkció" használata közben problémák akadnak, folyamatosan "megszakad a kapcsolat". Tapintatosan jelzed, hogy valami gond van, de az illető lehurrog, hogy te vagy a béna, egyébként meg "no issue, stay tuned". Nem vagy túl boldog, de azért "tuned" maradsz, hátha...
22 nap múlva pedig közli a srác, hogy mégse veled volt a baj, hanem vele, és ő erről tudott is már korábban. De ez nem olyan nagy ügy, más fiúkkal is előfordult már. (Persze a név szerint felsorolt más fiúk azonnal kikérik maguknak az ujjal mutogatást, ők rengeteg energiát fordítanak arra, hogy velük ne fordulhasson elő ilyesmi.)

Na de a lényeg, hogy választhatsz: szakítotok, vagy vele maradsz, már nincs gond, szerzett ingyen Viagrát.

Te mit választanál?

Dizájnos Kingston pendrájvok

USB stickekről rég volt már szó, és akkor is általában olyanokról írtunk, amik nem is kaphatók itthon. Pedig azért nem kell túl messzire menni, vagy akár túl mélyen a pénztárcába nyúlni, ha valami dizájnos, és ráadásul megbízható típust akarunk.

A megbízhatóság tök fontos, legalábbis nekem. Nem tudom, nektek romlott-e már el pendrájvotok, de velem egyszer jól kiszúrt egy noname darab. Fogta magát és egyszercsak nem ismerte fel egy gép sem: megmurdelt az adataimmal együtt, amik nyilván nem voltak meg máshol. Mert ugye már nem azt azt időszakot éljük, amikor sztaniolba csomagoljuk a floppyt, hogy ne menjen tönkre a villamoson, metrón, és persze mindent ötmillió helyre elmentünk mindent arra az esetre, ha mind a 4 999 999 ezer hely cserben hagyna.

Boca

Akkor megfogadtam, hogy fontos adatot nem tárolok noname pendrive-on. Persze most már nincs olyan veszély, hogy elvesznének a cuccaim, mert szinte mindent a “felhőben” tárolok, de azért akkor is kell valami, ha hozom-viszem az adatokat.

Flowers

Na, hát ezért akadt meg a szemem a Kingston Data Traveler limitált sorozatán, amik jól is néznek ki, és nem is olyan eszméletlenül drágák. 3500 forintért tolták a négygigásokat a Media Marktban, de úgy tudom, azóta Tescóban is van. Bár mivel limited edition, nem tudom, van-e még mindenhol, valamikor április elején jelent meg a széria.

Red

Négyféle dizájn van: Red, Flowers, Geometric és Boca. Az első három csak négygigás változatban kapható. Viszont a Boca (amin az a száj kicsit emlékeztet a Rolling Stones logóra) van 4, 8 és 16 gigás változatban is, úgyhogy aki egyszerre kábé 300 albumnyi zenét akar magával hurcolni, annak már nyilván ez utóbbira kell beruháznia.

Geometric

Tudom, ezzel sajna nem szolgálom ki azon rajongó tömegeket, akik a rózsaszín pendrive keresőszóval érkeznek ide. Nyilván az a pink USB stick már nem kapható, amitől vagy másfél éve írtam, de van azóta helyette más, mondjuk itt.

Adalék a metrós Star Wars videóhoz

Tele van ma a net a Star Wars a metróban videóval, ezért én nem is posztolom be. Na jó, de mégis.

De kiegészítem azzal, hogy megnézegettem a készítő oldalát, és feküdtem a röhögéstől, nem tudtam tőle elszakadni vagy fél óráig. Az Improv Everywhere csapat az elkövető, például a No Pants-ért is ők "felelősek". Ez az a flash mob, amikor nadrág nélkül, alsóneműben utaznak az emberek a metrón.

Na de volt ott még más is. Például nemrég gósztbásztörzöset játszottak egy könyvtárban.

De amiken könnyesre röhögtem magam, azok a spontán musicalek. Itt van például egy, amit egy boltban forgattak, és a gyümölcsök magányának enyhítéséről szól.

Igen addiktív az oldaluk, csak akkor klikkelj, ha sok időd van.

Nagy nap

Mint arra Dose felhívta a figyelmemet, 2010 július 6-ára repült előre Marty McFly 1985-ből a Back to the future-ben.

Mivel lehetne ezt stílszerűen ünnepelni?

Update: nem is biztos, hogy ez az a nap. Mindegy, most már ünnepeljünk, punktum.