Egy iPod nano-t kaptunk tesztelésre, és én nyertem meg, mert a Lánysarokba fog bekerülni a következő számban. Amikor kibontottam, és megláttam a türkizes színt, egyből a babakék színű, "It's a boy!" feliratú képeslapok ugrottak be. :)
Az arányai nekem nem jönnek be annyira, szerintem kicsit bumpszli lett, és ez a kis méret nem is annyira kézreálló, hosszas nyomkodás (bocs, tekergetés) alatt elgémberedtek az ujjaim. A háza eloxált alumíniumból és csiszolt rozsdamentes acélból készült. Végre egy anyag, amin nem maradnak meg az ujjlenyomatok! Mármint, a hátlap és a kijelző ugyanúgy tud koszolódni, de legalább az előlap nem néz ki úgy, mint egy kezdő tolvaj bűntettének helyszíne. Az érintős tárcsával elsőre meggyűlt a bajom. Pont remegett a kezem, mikor ismerkedtem vele (nem az iPod volt rám ilyen hatással, nyugi, bármennyire tetszik is :)), és sehogyse akartam elsőre eltalálni semmit. De hamar összeszoktunk, és nagyon szimpatikus, mennyire egyszerű az egész kezelés és menürendszer.
A kijelző képe nagyon ott van. Nyilván a fő attrakcióig, a videózásig még nem jutottam el rajta, de a Cover flow nézet is elég meggyőző: csak úgy hussannak az albumborítók a kijelzőn! A hangzás rendben van, bár úgy tűnt, a régi shuffle, amit egyébként hordok, nagyobb hangerőre képes. A játékok között nézelődtem még hosszasabban: van benne egy pasziánsz, egy kvíz, ami akár a saját zenékből is összeállíthat nekünk kvízjátékot, illetve van benne egy Vortex is. Ez utóbbi a faltörő játéknak az iPodra optimalizált változata, kör alakú pályán. Tök profin oldották meg, hogy a játékokat csak a tárcsával lehessen vezérelni (a gombokkal ugyanis a zenelejátszót lehet kezelni játék közben is). Egyébként van benne ezenkívül még pár hasznos extra is, ami MP3 lejátszóban nem jellemző: világóra, naptár, telefonkönyv, jegyzetek, stopperóra, telefonkönyv, és ha minden igaz, akkor holnap reggel a nano fog ébreszteni is. Ezt a készüléket sem kerülték el a vicces fordítások: "játéklisták" lett a playlistekből, és "most játszódó" a "now playing". Még jó, hogy a Cover flow-t nem fordították le.
Az akkuidő is rendben van: gyakorlatilag péntek este óta egész hétvégén erről nyomattam a zenét, és még most is bírja, vasárnap éjjel. De azért mégsem kérem karácsonyra (amúgy 45 ezerért láttam a 8 gigásat), maradnék a shuffle-nél. Hogy miért? Tök egyszerű, én vagyok a hülye. Nekem az kell, hogy egy mozdulattal válthassak számot, vagy állíthassak a hangerőn, és ne kelljen előszedni a lejátszót a zsebemből és feloldani a lock-ot mindezek előtt.
Nnna, tök jó, hogy csak pár mondatot akartam írni róla. :)
Egy teljesen hétköznapi lámpafoglalatba csavarva egy apró trafó alakítja át a beérkező áramot a megfelelőre, amely egy energia- és hőtakarékos LED-izzót "hajt meg" - efölött pedig ott az apró hangszóró membránja. A lejátszóról egy Bluetooth jeladó továbbítaná a fényre vágyó zeneszámokat az eszközbe.
Természetesen a SoundBulb Speaker is csak koncepció, bár azok közül a megvalósíthatóak kategóriájába tartozik. Kérdés, hogy lenne-e felvevőpiaca... A Yankodesign oldalán leltük.
A hátizsák marhabőrből készült, és a cserzése során a színe a lakkozott fához vált hasonlatossá, így adja át az "én bizony spanyolgitár vagyok" érzetet (igaz, a vállnál meghajló nyak némelyest rombolja az illúziót). A hangot pedig úgy kapjuk a látványhoz, hogy egy belső zsebben elhelyezendő mp3 lejátszó csatlakoztatható egy hangszóróhoz, mely a "műgitár" középső hangrésében bújik meg. Csodálatos érzés lehet úgy mászkálni a városban, hogy hátunkon, egy műgitárból szól (hátrafelé, mindenki másnak) a zene - főleg, ha valaki képes tüctüc technóval meggyalázni az összhatást.
A fenti ábrán látható módon, az egyébként is futurisztikus kinézetű telefon egyik elemét eltávolíthatjuk, és hangszereinkre rögzíthetjük, itt például egy gitárra klipszelve látható:
Egyfajta konferenciabeszélgetés segítségével egyszerre több ismerősünk is becsatlakozhat valamilyen hangszeren, és egyszerre zenélhetünk, melyet a telefon természetesen végig rögzít. Ezek után az alkatrészt visszahelyezve már a telefonon végezhetjük el az átalakításokat, mégpedig egyszerű mozdulatokkal: A középen rugalmas érzékelővel ellátott készüléket hajlítgatva, forgatva adhatunk hangkeverési utasításokat az imént felvett remekművel kapcsolatban.
Ha megvan a mix, nincs más dolgunk, mint egy sima jack csatlakozó segítségével erősítőhöz vagy hangszórókhoz kapcsolni a telefont, amiről egyfajta speciális médialejátszóként el is indíthatjuk a zenénket, melyet még lejátszás közben is módosítgathatunk, a DJ-scratcheléshez hasonló módon, melyet a telefon tárcsás vezérlőjével irányíthatunk.
Persze koncepció ez is, fizikai valóságában nem létezik sem a működő készülék, sem a felvevő és editáló rendszer, mindenesetre tény, hogy az ehhez hasonló koncepciók adják majd a lökést a mobil eszközök következő generációihoz - ne feledjük, az iPhone vagy a Blackberry is csupán koncepció volt egykor... Befejezésül egy promo-videó az elképzelt működésről:
Nem, ezt nem állítanám. De hasznos.
Kezdjük a gyűjteményt a baseball-sapkára applikálható MP3 lejátszóval, hangszórókkal. Hát ezt is megértük, a ghettoblasterek és a BKV-n kihangosított mobilok után...
Na, hát ezen betegre röhögtem magam. Digitális körömnyomtató, Barbie márkájú. Rákötöd a számítógépedre, kiválasztod a mintát, bedugod a kezed a gépbe, és az rányomja neked a mintát.
Ilyen a végeredmény.
Több ezer minta közül lehet válogatni, és akár saját dizájnt is feltölthetünk. Áráról egyelőre nincs infó, valamikor idén dobják piacra.
Plüssállatos iPod dokkoló. Ha az állat nem lenne szimpi, van nem túl igényesen összehozott plüss-Obama is.
GPS-es nyakörv házi kedvenceknek. Főként gerinces állatokra ajánlott.
Disney szék gamereknek.
Nem megmondtam, hogy a világ legborzalmasabban kinéző telefonja?!
Egy iPod nano-t kaptunk tesztelésre, és én nyertem meg, mert a Lánysarokba fog bekerülni a következő számban. Amikor kibontottam, és megláttam a türkizes színt, egyből a babakék színű, "It's a boy!" feliratú képeslapok ugrottak be. :)
