The Art of Jim Denevan

Egy igazán türelmes ember munkái. Nagyon durva.

Lapos izzó

Joonhuyn Kim mutatta be az idei Tokyo Deisgn Week-en ezt a lapos izzót.
Annak ellenére, hogy nagyon jól néz ki és a szállítási/csomagolási/tárolási költségek alacsonyabbak lehetnek, a gyártási költségei valószínűleg meghaladják a hagyományos formájú izzókét.
Csak zárójelben említeném meg, hogy a "sarkok" által okozott fénytörés/árnyék elég idegesítő lehet :)

via DesignBoom

A nagy pillanat - névváltás és társblogger

Hölgyeim és uraim, hadd mutassam be új társszerzőmet, Dosét.

Doséról azt kell tudni, hogy mindamellett, hogy ugyanolyan öve van, mint nekem, folyton mindenféle érdekes dizájn cuccokat mutogat nekem a neten (jó zenék mellett, de ez már nem ide tartozik), itt, a blogban és magánban is.

Beszélgettünk egy ideje erről a blogról, és támadt néhány remek ötletünk. Az első ezek közül az volt, hogy ő is elkezdjen nálam (nálunk) írni azokról a dolgokról, amiket ő (is) érdekesnek talál. Ezek néha nem is kütyük, sőt, nem is csajosak, viszont egész egyszerűen jó rájuk nézni. A második remek ötlet ugyanis az, hogy másféle tartalmat is vigyünk a blogba, és elmenjünk egy olyan irányba, amire egyelőre az "eye candy" kifejezés illik a legjobban. Én megmaradok a csajos dolgoknál, Dose pedig mindenféle látványos dizájn dolgokat fog mutogatni, legyen az használati tárgy, bútor vagy éppen egy ház. (Voltak ezen kívül is remek ötletek, ezekről majd később, ugyanis részeit képezik a titkos világuralmi terveinknek, ezért nem beszélhetünk róluk.)

Éppen ezért, mivel többet fogunk mutogatni, mint bigéknek való bigyókat, megérett az idő a névváltásra is, az új név a két vonal ötvözetét tükrözi. Legalábbis reméljük.

Fogadjátok Dosét szeretettel, és kommenteljetek bátran, hogyan jön be az új stílus és az új tartalom!

Pendrive-ok lányoknak

Rózsaszín, Hello Kitty és Swarovski. Ezeket keresik. Szoktam nézegetni a statisztikákat, ki mi alapján talált a blogomra. Egyrészt, mert remekül szórakozom a keresőszavakon, másrészt mert kattintáslotyó vagyok.*

Szóval, feltűnt, hogy sokan találnak rám a fenti kereszőszavak alapján. Szegények eddig megszívták, mert sok hasznosat nem találtak itt ezen a téren. Hogy ne hiába jöjjenek ide ilyen tartalomért (és hogy még több kattintásom legyen), elhatároztam, hogy összeszedek pár webshopban megrendelhető terméket.


Búvárkodásom csak 33%-ban járt sikerrel: Helókittiseknek és szvarovszkisoknak rossz híreim vannak, ugyanis nem leltem semmi relevánsat, legalábbis hazai webshopban. Azon egyébként meg is lepődtem, hogy swarovskis témában a Philipssel közösen alkotott USB kulcsokon kívül nem találtam mást itthon, külföldi oldalakon láttam egyet-kettőt. Furcsa, azt hittem, erre sokkal jobban rákattantak...

Az kell mondanom, rózsaszínből sem túl széles a választék, én teljesen önkényesen kiválasztottam kettőt. (Mivel távol áll tőlem ez a szín, annyi volt a válogatási szempont, hogy ne legyek nagyon rosszul a látványuktól, ez a kettő felelt meg a követelményeknek.)

A legkonszolidáltabban a pqi néz ki a felhozatalból, akár azt is el tudom képzelni, hogy valakinek kedve támad nyakban hordani, ékszerként. Ebből többféle tárolókapacitásút is leltem a PIXmanian: 2667 Ft az 1 gigás, 3478 Ft a 2 gigás és 5369 Ft a 4 gigás per pillanat.


Ilyenem pont nekem is van (nem rózsaszínben), és az a legfontosabb észrevételem vele kapcsolatban, hogy néhányan nem tudják, melyik oldalával is kell beledugni a gépbe. :) Egyébként olyan pici, hogy inkább kulcstartóra vagy telefonra akasztva célszerű magunkkal hordani, mert tuti nem találjuk meg elsőre a táskánkban. Én a pénztárcámban hordom.

Ezen kívül egy kétgigás Kingstont láttam ezerötért az extreme digitalnal.


Más normális külleműre nem bukkantam a rózsaszínek között. A Sandisk pink USD drive-ja olyan csúnya, hogy azt inkább nem tenném ki ide.

A ShopManian pedig azzal szembesültem, hogy van külön "rózsaszín weboldal" a külső memóriák között. Egész konkrétan ez a remek felirat szerepel a fejlécben: "rozsaszin weboldal - talál a rózsaszin weboldalban Külső Memóriák". (Webes fordítás rulz!)

*Nekem azt énekelnék az Élet értelmében, hogy minden klikk számít.

Bicska csajoknak. Vágod?

A neve Bicska. Miss Bicska.* Minden benne van, amire egy lánynak szüksége lehet. (Egyébként nem, mert Dose szerint mit sem ér, ha nincs benne szempillaspirál.)

A Bigyóshop leírása szerint:

"Tudjuk, hogy egy női táskában minden egyes tétel lényeges jelentőséggel bír, és nélkülözhetetlen! De a MISS BICSKA a nélkülözhetetlenség netovábbja, gyakorlatilag rendszerkövetelmény geekesen megfogalmazva, még az ajakcsillogásnál is fontosabb, nemkülönben stílusos és öntudatosságot sugall!

Rózsaszín, sikkes és tartalmaz mindent, amire szükséged lehet a mindennapos vészhelyzetek átvészelésére, tartalmaz körömreszelőt, csipeszeket, tűt és fonalat, tükröt, zseblámpát, ollót, dugóhúzót, parfümpalackot, piruladobozt, minikést, palacknyitót, vonalzót és tollat. Próbáld csak meg mindezt egyenként a tatyódba gyömöszölni!

A MISS BICSKÁT pártfogolták magazinok, mint például az US Weekly, Elle, InStyle és Cosmopolitan.

Ha a pasid metroszexuális, nehogy kölcsönadd neki, mert többet nem látod!"

Azt hiszem, ehhez nincs mit hozzátennem.

Na jó, annyit igen, hogy a Bigyóshop ütős. (Csak kár, hogy nincs egy menüpont kifejezetten lányoknak címzett bigyókról.) Egy csomó olyan cuccot felfedeztem benne, amikre már korábban is rácsodálkoztam külföldi oldalakon. Az office managerünknek egyébként azonnal be is ajánlottam a következő beszerzési listára az otthoni sörkészítő szettet (ami esetünkben irodai sörkészítő szett lenne).

*Nem túl friss anyag, de mostanában kevés az idő, viszont emellett nem lehetett elmenni szó nélkül, és egyértelműen itt a helye!

Szolgálati közlemény - új blog

Indítottam egy új blogot. Fájdalmas szóvicceket tartalmaz, látogatása csak mazochistáknak ajánlott, nekik is csak szülői felügyelettel!

Szifon és a lány*

Nyilvánvaló, hogy egy lány más dolgokat szúr ki és tart fontosnak egy telefonban, mint egy fiú. Csokorba gyűjtöttem azokat a dolgokat, amik valószínűleg nem tűntek volna fel az iPhone-ban, ha csak X kromoszómáim lennének.

Az első megállapítás már-már kommersz: nagy körömmel nehéz használni a multitouch érintőkijelzőt. Természetesen nem lehetetlen, csak nem olyan kényelmes: oldalra kell dőlteni az ujjunkat, hogy ne a körmünkkel érjünk a kijelzőhöz. A navigálásban, nagyításban-kicsinyítésben ez még nem is annyira zavaró, de a gépelést – ami egyébként sem gyerekjáték az iPhone-on – kifejezetten megnehezíti.**

Teljesen tipikusan női kérdés, mégis felmerült bennem: Miért nem lehet teljesen körbeforgatni a képernyőt? Ha jobbra vagy balra forgatom el a telefont, a kép ugye fordul a telefonnal együtt, ez eddig zseniális, de ha még egyet forgatok rajta, ott már miért nem forog tovább a kép? Lehet tippelni, hogy melyik alkalmazás használata során jutott eszembe ez a kérdés. (Persze, hogy köze van a térképhez.)

Az iPhone jól áll egy úrinő kezében is, és rózsamintás ruhához is lehet hordani almalogós telefont. Ezeket az Édesanyámtól tudtam meg, a Q&A szekcióban, miután alaposan felkészített, hogyan megy egy úrinő esküvőre. (Egyébként amit kifejezetten úrinősnek talált az Édesanyám az iPhone-ban, az a végfelhasználói ára.)

Ha már az esküvőnél tartunk, a Szifon kamerájáról nem zengenek éppen ódákat, bizonyos akciófotók készítésére mégis alkalmas, íme:

Hogy tovább folytassuk a házasság-témát: hűtlen nőknek nem ajánlott az iPhone, ugyanis a frissen érkezett SMS-eket egy az egyben kiírja a kijelzőre. Ezt most poénból beírtam ide a „női dolgok” közé, de igazából engem az ilyesmi eléggé tud zavarni. Gyakran kirakom az asztalra a telefonomat, mert a táskámban nem hallom meg, ha csörög. De azt nem szeretném, hogy mások is lássák az SMS-eimet, legyen az egyenleg a bankomtól, kedvesség egy „udvarlótól”, intelem az Édesanyámtól vagy poén egy barátnőtől.

Azt is idevehetjük talán a női kalap alá, hogy amikor nálam van az iPhone, minden este vele alszom. Ennek oka nem a mérhetetlen vonzódás, hanem a rövid készenléti idő és a hasonlóan rövid töltőzsinór (na meg az, hogy a telefon az ébresztőórám, ezért szeretem, ha karnyújtásnyi távolságban van reggel). A 102 centi hosszú töltőzsinór (lemértem!) egyszerűen nem ér el a konnektortól az éjjeliszekrényemig, azért ez nem túl szerencsés megoldás. Sok esetben jól jönne egy normális hosszúságú kábel (ha nagyon akarjuk, egy USB hosszabbítóval biztosan meg lehet oldani), főleg, ha ennyire lúzer az akksi.

Ezzel elérkeztünk a telefon leggyengébb láncszeméhez: kevesebb, mint egy napot bír alapesetben. De sikerült már két óra alatt is csutkára lemerítenem. Nem részletezem, mennyire gáz, ez a legfőbb indok, amiért nem kéne öribe.

A másik ok pedig a mérete: állat érzés ekkora képernyőn böngészni neten vagy térképen, de alig fér el a farzsebemben, és a táskáimban lévő beépített telefontartóba sem tudom beszuszakolni. Félreértés ne essék: most nagyon élvezem, hogy nálam van, még tart a „varázs”, de tudom, hogy a fent említett két ok miatt egy idő után az agyamra menne.

*Szeptember elején azért nem folytattam tovább az iPhone-os kalandokat, mert Balage az előre megbeszélt időnél hamarabb visszakérte a tesztkészüléket, csak „pár napra, amíg felvesznek vele egy videót”. Ez a „pár nap” most járt le, de ezt nem teszem szóvá, mert Balage kérésének eleget téve „nem nyüsszögök már tovább rajta, na!”

**Akartam pár fotót készíteni arról, milyen hosszú körömmel tapizni az érintőképernyőt, de Balage még azelőtt visszakérte a telefont, hogy megcsinálhattam volna (de erről nem beszélünk), azóta meg meguntam a nagy várakozásban, és levágtam. A nagy köröm az egész életet megnehezíti. Srácok, ha egy hosszú körmű lányt láttok, gondoljatok arra (is), hogy tutira redvás a füle, mert hosszú körömmel nem lehet rendesen fület mosni, és szerintem a fülpiszkáló is csak enyhe B-terv.

Csokira süti?

Cookie a legújabb fantázianév az LG-nél a GSM Arena értesülései szerint. Az olcsó érintőképernyős modellként pozícionált KP500 nyerte meg a nevet, amiről már kiadtak egy közleményt október elején, akkor még Cookie nélkül.

Érdekelne, hogy egy Chocolate, egy Shine vagy egy Viewty név után, amik stílusosak voltak, és illett az adott készülékekre, ez hogy következik most a sorban? Mi alapján gondolta valaki, hogy ez pont süti legyen? (És mennyit markolt fel az ötletért a marketinges, aki kitalálta?)

Mindenesetre nekem van egy jelöltem az ideális reklámarc szerepére:


Maga a készülék egyébként 3 colos érintőképernyőt és mozgásérzékelőt kapott, amit netezés közben nem sokat fogunk használni, mert csak GPRS és EDGE áll rendelkezésre. Az ára 170 euro lesz, amit jelenleg nem kísérlek meg átszámolni forintra, és 2009-ben itthon is piacra dobják. Bővebb infó a telefonról a Nonstop MOBILon, részletes specifikációk meg az LG közleményében.

A szertefoszlott álom - 3G-s LG Prada

Van abban valami romantikus, amikor két fiúnak is azonnal én jutok az eszébe egy műszaki cikkről szóló sajtóközleményről.

Tegnap reggel ketten is felhívták a figyelmemet arra, hogy megérkezett a hivatalos bejelentés: decembertől kapható a HSDPA-s Prada II. Örvendetes, hogy a két fiatalember így figyelt és megjegyezték, hogy a két héttel ezelőtti "neked bármit" felkiáltásukra 3G-s Pradát kértem. A Prada ugyanis annak idején nagyon megfogott, egyedül az adatkommunikációs lehetőségek (hiánya) miatt mondtam azt, hogy nem kéne.

Nekem mégis csalódás a Prada II, ezt már akkor megállapítottam, mikor Balage írt róla. Érdekes, hogy cikkíró barátunk pont hibajavításként értékeli a szétcsúsztatható billentyűzetet, számomra pedig pont ettől vesztette el az egyszerűen elegáns, minimál stílusát. Ugyanúgy, ahogy a Viewty is fényévekre van a Pradától a matt szín és az apró formai változtatások, lekerekítések, na meg a hatalmas optika miatt.

Szóval most újra keresem az Igazi Telót. (Persze meggyőzhető vagyok, lehet, hogy életben nem fog olyan idegenül hatni, de azért nagy reményeket nem fűzök hozzá.)

Magáról a telefonról annyit (már ha érdekel valakit lehúzós soraim után), hogy a HSDPA és a QWERTY billentyűzet mellett újdonság még a wi-fi és a 2.1-es Bluetooth, és 5 megapixeles a kamerája. Bővebb infó a Nonstop Mobilon.

iPhone - az első

Nagyrabecsült exkollégáim felajánlották*, hogy egy hétig nálam lehet az iPhone 3G, én pedig nem szaladtam el tiltakozva. Egy hétre beállok a sorba Lindsay Lohan, Madonna és Renwick mellé.

Csütörtök este vehettem át a delikvenst egy baráti összejövetel keretében, és eddig meglehetősen vegyes tapasztalatokat szereztem vele. Cool, az biztos. De hogy nem egyszerű, az is biztos.

Nagyon mély Apple-ös gyakorlati tapasztalataim nincsenek. Van egy 1 gigás iPod Shuffle-öm, amit nem én választottam, hanem kaptam. Azt imádom benne, hogy icipici, és bárhova odacsiptethetem. Azt is díjazom, hogy gondoltak a fülhallgató-madzagokba folyton belegabalyodó nem túl nagydarab emberekre, és nem kilométeres zsinórral adják a fülesét. Rendesen is szól, erre sincs panasz. Még azzal is könnyen megbarátkoztam, hogy nincs kijelzője. Egyfajta memóriafejlesztő vagy stílusfelismerő játéknak is fel lehet fogni, ha nem írja ki a lejátszó, mi szól éppen.

Na de az iTunes-szal olyan szinten meggyűlik a bajom, hogy a barátaim azon szórakoznak, mennyire nem hallgatok új zenéket, mert 3-4 havonta tudom rászánni magam, hogy megint elszórakozzak vele. Ez ám nem olyan, hogy összefutsz a haverral, aki átdobja neked a notebookjáról a legújabb demóit, és te már arra tombolsz hazafelé a metrón. Felrakhat a gépére egy iTunes-t a haverod, az csak akkor foglalkozik a te iPododdal, ha előbb leformázza. Olyan nincs, hogy a meglévő zenéid mellé odarámolsz még néhány számot a lejátszódra. Választanod kell: haver vagy a klasszikusok.

Az iTunest önmagában is olyan bonyolultnak találom, hogy elsőre beletelt pár órába, mire rájöttem, mit hogyan kell csinálni, és még most is töprengenem kell rajta, mit is kattintottam és hol, hogy működjön? (Jó, ez az én hibám is, ha hetente cserélgetném a zenéket, már biztos megjegyeztem volna.)

Szóval nem érzem azt az Apple-féle "ösztönösen működik minden"-fílinget, viszont a dizájnt és az ötleteket bírom benne. Így ugrottam neki az iPhone-nak is, és végülis eddig pont ezzel szembesültem itt is.

Azonnal lebuktam, hogy nem olvastam el Balage cikkét az első benyomásairól, ugyanis helyből nem volt lövésem sem, hol rakom bele a simkártyát, pedig volt már dolgom pár telóval.

Az első sms-em, azt hiszem, bevonul a vaultába az alkoholos befolyás alatt írt üzenetek közé. (A legjobbak: "Remélem, nálatok 4s jó a buli" - ez még a T9 előtt, 'is' lett volna a '4s'. És: "Jó éjt, ápolókkal" - ez már T9-cel, ami alapból nem ismeri a 'csókollak' szót.) Az iPhone-on ugyanis nem lehet kikapcsolni a prediktív szövegbevitelt, és még ráadásul nem is tud magyarul. A 'nem' szó helyett például folyton azt ajánlgatja, hogy 'men'. Valami freudi elszólás lehet a 'men akarok'? Na de nem ez a lényeg, hanem az, hogy az első üzenet a következő lett: "Az elso smsem szifonrol. pizza" Van valakinek tippje, hogy ha (egy qwerty billentyűzeten) beírom azt, hogy 'pusza', miért ajánl helyette 'pizza'-t a teló? Azóta már természetesen résen vagyok, és lebeszélem az idióta szavakról.

És persze folyton taperolom, tényleg nehéz nem folyton vele szórakozni. A böngészés és képnézegetés hihetetlen fílinges a giroszkóppal meg a kétujjas nagyítással, még a technika iránt közömbös bátyámat is lenyűgözte. De sajna azt is rögtön hozzá kell tenni, hogy emiatt "kétkezes" a teló, ami meg ugye nem praktikus.

Egyelőre kábé itt tartok vele, és várnak még rám kihívások. A telefonkönyv például tele van a Balázs kontaktjaival (is), egyszerűen nem találtunk olyan opciót, amivel az összeset egyszerre ki lehetne törölni. (Ilyenkor kell nagyon vigyázni, melyik 'Anya' névjegyre bökünk rá este 11-kor.) Renwick azt javasolta, állítsam vissza az összes beállítást a gyárira. De akkor eltűnnek belőle Balázs jóféle zenéi is, amiket meg máris megszerettem egy nap alatt. Renwick szerint iTunes-szal archiválhatom őket. Nos, a telefon iTunes-a leoszt azzal, hogy nem tud kapcsolódni az iTunes store-hoz, mert nem szupportált az országomban. Ha megnyomom az okét (más opció nincs is), kilép az iTunes menüpontból, tehát semmit nem tudok csinálni benne. A gépemen lévő iTunes meg régi, és nem tud vele mit kezdeni az iPhone, le kell töltenem egy újabb verziót.

Majd beszámolok róla, mihez kezdtem ezzel a problémakörrel. Most nincs kedvem ezzel foglalkozni, inkább örülök a sikerélménynek: sima háttértárként felismerte a gép, és sima dregendroppal átpakoltam a képeket a gépemre. Az első tapasztalatok után nem is hittem volna, hogy van az iPhone-ban, ami ennyire egyszerű. Mintát a fotókból egyelőre nem pakolnék ide a blogba, mert eddig nem készült vele publikus. De délután esküvőre megyek, ott majd csak találok valami vállalható témát.

Addig is, stay (i)tuned!

*nem, akkor sem kisírtam, felajánlották!

Rátaláltam a Galaktikus Szeretőre - LG KF510

A Galaktikus Szerető az LG KF 510-ben rejtőzik. Aki arra gondol, valami gusztustalanságot csináltam a telefonnal, azonnal mehet a sarokba, legóval megszórt alaplapra térdepelni. A Galaktikus Szerető ugyanis egy mp3 fájl. A KF510-ben ugyanis lefordították magyarra az alapértelmezett hangok címeit. Nem is tudom, melyiken röhögtem jobbat: a már említett címen, vagy az 'Ebben az időben' elnevezésű zenén, amiben egy csaj azt énekli, hogy 'Right now'. További ínyencségek, a teljesség igénye nélkül: Édes húszas, Ellenőrzésen kívül, Azt hiszem, A mozgás törvénye.

Most, hogy így kigúnyolódtam magam, leszögezhetem, hogy nagyon tetszett a telefon. Persze bordóban még jobban bejött volna, ezt szemére is vetettem Zolinak, az LG PR-esének, aki az észrevételemet hangos kacajjal jutalmazta – hiába, férfiak! :)

Maga a készülék, főleg így feketében, a Secret kisöccsének tűnik. Kicsit kisebb, kicsit laposabb, és jóval kevesebbet tud. Nincs benne mozgásérzékelő, a kamera két megapixellel kisebb, és a memóriája csak 16 megabájt. Ezekkel még ki tudtam volna békülni, de az, hogy csak EDGE-es, nálam már kizáró tényező. Emellett a touchpaddel is nehezen boldogultam néha, és a billentyűzettel is akadtak problémáim.

Tehát hálás vagyok a KF510-nek, hogy csöppet kiábrándított magából, mert így nem kell azon dilemmáznom, nem akarok-e mégis inkább telefont venni nyaralás helyett.

Bővebben a tesztben a Nonstop MOBIL-on, itt.

A világ második legszebb telefonja a házban

Igazából már le is mondtam arról, hogy az LG KF510-zel valaha is személyesen, "hivatalos keretek között" találkozom, mert még Barcelonában jelentették be az év elején (amikor azonnal bele is zúgtam fülig), és azóta semmi hír nem volt azzal kapcsolatban, hogy lenne hivatalosan is Magyarországon.

Aztán a múlt héten Eskintől tudtam meg, hogy érkezik egy tesztpéldány a Nonstop MOBIL szerkesztőségébe csütörtökön. Eskinnel mindketten már előre elkezdtünk kampányolni a szerkesztőknél, hogy melyikünk tesztelje, mert ő is rákattant. (Csak így zárójelben: én láttam meg előbb, sőt, én mutattam neki.) Végül a srácok kompromisszumos megoldásként (némi sör, fröccs és vállmasszázs, valamint hízelgés után) úgy döntöttek, hogy ő elviheti a hétvégére, én meg megkapom tesztelésre.

Na és akkor csütörtökön jött a fekete leves. Szó szerint fekete. Mert mi a bordóba szerettünk bele. Erre jött egy fekete tesztpéldány. Fél év izgatott várakozás után... egy FEKETE... nem mintha elégedetlenkedni akarnék, tök örülök így is, hogy én tesztelhetem... de értitek... _FEKETE_ Most nézzétek meg! Hánem? Háde!


Persze azért túlélem. Sőt. Éjjenéjjen. De ha valakinél van egy bordó, tudja, hol talál...

Tölti a sort*

Rég hagyott bennem ennyire semmilyen nyomot telefon, mint a Sony Ericsson Z770i. Volt, tette a dolgát, ahogy kell. Alig vettem észre, hogy ott volt, mint az a tisztábbszárazabbbiztonságosabb érzés.

Jójó, a külső nem átlag. Akit megfog a Sony Ericsson indusztriális dizájnja meg a szögletes, szigorú formák, annak lehet, hogy bejön, ahogy a nőies látvány érdekében a megszokott szögletességet lágyabb, kerekebb vonalakkal ötvözik, ez a billentyűzeten kígyózó csíkok mellett a lekerekített szélű külső kijelzőn köszön vissza. Tőlem ez személy szerint távol áll, bár elismerem, hogy nem mindennapi megoldás.

De innentől kezdve semmi egyéb különlegesség. Na jó, volt benne egy szimpatikus téma, halványbarna, épphogynem rózsaszínes háttéren sötétebb barna juharfalevelekkel, na az kellemes a szemnek. De ezen kívül tényleg semmi nem fogott meg benne.

Tette a dolgát korrektül, ahogy kell. Folyton az a mondat motoszkált a fejemben ezzel a telefonnal kapcsolatban, amit Balage anyukája mondott a hétköznapi pulóverekre, aztán Balage is alkalmazta valami középkategóriás mobilra: tölti a sort.


Oké, azt tegyük még hozzá, hogy netezésre szánt telefonról van szó, erre használtam is rendesen. Múkodott jól, panasz nulla.

Nnna, ennyit a szubjektívről, objektíve meg minden rendben volt, bővebben a tesztben, ami már kint is van. A leadért külön elnézést kérek, fáradt voltam.

*figyelitek, hogy hatalmas lelkierő árán, de megálltam, hogy nem vonok párhuzamot a sor és a sör töltése között?

Motorola U9 videó + szolgálati közlemény

A Nokia 8800 Sapphire Artét és a Motorola U9-et mutattuk be egy videón Dáviddal, még megboldogult nonstop mobilos koromban. Ígértem is anno, hogy kirakom ide is a videót, mert az ütős külső kijelzővédőt látni kell. Meg azért a Sapphire Arte se kutya, Dávid odavolt érte. Nem siettem el, de most végre itt van:



A szolgálati közlemény pedig: mint azt Kalamajka már jelezte kommentben, szállít nekem mindenféle érdekes mobilokat, csak hogy olvashassa, miket hordok itt össze róla. (Ő baja :)) Az első példányt meg is kaptam tegnap, egy tévévevős mobil, ami tud egyszerre két SIM kártyát kezelni. Anycool a márkája, nem éppen kis darab, és arab betűk vannak a gombjain. Nagyon metál, majd írok róla bővebben. Kalamajka beharangozott óratelefont is, meg lesznek még más érdekességek. Szóval még az is megeshet, hogy megint gyakrabban jelentkezem. Ígérni persze már nem ígérek semmit, de az aztán biztos!

Fény derült Madonna titkára*

Nemrég volt szerencsém néhány napot eltölteni egy LG KF750 Secret társaságában. (Tesztet is írtam róla a Nonstop Mobilra, itt olvasható.) Álmatlan éjszakákat és heves térdremegést nem okozott, pedig nagyon tetszett. Olyan ismerősnek tűnt az egész, több elem köszönt vissza korábbi eye candy LG telefonokból. Csúszkás, mint a Shine; fekete és ezüst színkombó, mint a Pradánál; és touchpades vezérlés, mint a Chocolate-nál vagy a KF600-nál. Ráadásként 5 megapixeles kamera és HSDPA, mint a Viewty-nál.

Vannak tehát ismerős vonások, és ráadásként mutatott pár új apróságot is. Ezek közül a mozgásérzékelő szórakoztatott el a leginkább. Alacsony ingerküszöbre vall, de le tud kötni pár percre, hogy forgatom a telefon és vele fordul a kép is. És szintén eltöltöttem némi időt a labirintusos játékkal, ahol egy golyót kell egy útvesztő egyik pontjáról a másikra eljuttatni a készülék döntögetésével.

Sokat most nincs kedvem írni róla, mert mindent elmeséltem a tesztben, inkább olyat írok, amit abba már nem mertem beleírni. Arra jöttem rá, hogy Madonna majd' tizenöt éve egy olyan pasival járt, akinek ilyen telefonja volt. Ő pedig minden bizonnyal egy Samsung U900-at használt akkoriban. Különben miért énekelte volna, hogy "My baby's got a Secret"? Meg hogy "You've found the way to touch my Soul"?

*elutasítok minden olyan vádat, hogy eszembejutott volna az a fél éves szánalom poén, hogy "Nincs is neki titkára."