Kisfiú lett!

Egy iPod nano-t kaptunk tesztelésre, és én nyertem meg, mert a Lánysarokba fog bekerülni a következő számban. Amikor kibontottam, és megláttam a türkizes színt, egyből a babakék színű, "It's a boy!" feliratú képeslapok ugrottak be. :)

Az arányai nekem nem jönnek be annyira, szerintem kicsit bumpszli lett, és ez a kis méret nem is annyira kézreálló, hosszas nyomkodás (bocs, tekergetés) alatt elgémberedtek az ujjaim. A háza eloxált alumíniumból és csiszolt rozsdamentes acélból készült. Végre egy anyag, amin nem maradnak meg az ujjlenyomatok! Mármint, a hátlap és a kijelző ugyanúgy tud koszolódni, de legalább az előlap nem néz ki úgy, mint egy kezdő tolvaj bűntettének helyszíne. Az érintős tárcsával elsőre meggyűlt a bajom. Pont remegett a kezem, mikor ismerkedtem vele (nem az iPod volt rám ilyen hatással, nyugi, bármennyire tetszik is :)), és sehogyse akartam elsőre eltalálni semmit. De hamar összeszoktunk, és nagyon szimpatikus, mennyire egyszerű az egész kezelés és menürendszer.

A kijelző képe nagyon ott van. Nyilván a fő attrakcióig, a videózásig még nem jutottam el rajta, de a Cover flow nézet is elég meggyőző: csak úgy hussannak az albumborítók a kijelzőn! A hangzás rendben van, bár úgy tűnt, a régi shuffle, amit egyébként hordok, nagyobb hangerőre képes. A játékok között nézelődtem még hosszasabban: van benne egy pasziánsz, egy kvíz, ami akár a saját zenékből is összeállíthat nekünk kvízjátékot, illetve van benne egy Vortex is. Ez utóbbi a faltörő játéknak az iPodra optimalizált változata, kör alakú pályán. Tök profin oldották meg, hogy a játékokat csak a tárcsával lehessen vezérelni (a gombokkal ugyanis a zenelejátszót lehet kezelni játék közben is). Egyébként van benne ezenkívül még pár hasznos extra is, ami MP3 lejátszóban nem jellemző: világóra, naptár, telefonkönyv, jegyzetek, stopperóra, telefonkönyv, és ha minden igaz, akkor holnap reggel a nano fog ébreszteni is. Ezt a készüléket sem kerülték el a vicces fordítások: "játéklisták" lett a playlistekből, és "most játszódó" a "now playing". Még jó, hogy a Cover flow-t nem fordították le.

Az akkuidő is rendben van: gyakorlatilag péntek este óta egész hétvégén erről nyomattam a zenét, és még most is bírja, vasárnap éjjel. De azért mégsem kérem karácsonyra (amúgy 45 ezerért láttam a 8 gigásat), maradnék a shuffle-nél. Hogy miért? Tök egyszerű, én vagyok a hülye. Nekem az kell, hogy egy mozdulattal válthassak számot, vagy állíthassak a hangerőn, és ne kelljen előszedni a lejátszót a zsebemből és feloldani a lock-ot mindezek előtt.

Nnna, tök jó, hogy csak pár mondatot akartam írni róla. :)