A "kimitmiért"-et nem tudom, Walyou-n találtam.
2010. június 30., szerda
2010. június 28., hétfő
Variációk Star Wars témára
Az egyik érdekes felvetés John Woo-tól származik (nem a rendezőtől), aki a divattervezést ötvözte a Star Wars-szal.
A másik pedig Greg Peltz-től, aki viktoriánus portrét kreált egy-két karakterről.
A bónusz pedig a Lego Boba Fett jelmez. (Aminek a kissrác láthatóan nem örül túlzottan, de biztos csak az a baja, hogy nehezebben jut sütihez a legókezek és a nehéz kilátás miatt.)
Hihetetlen, hogy még mindig mennyi van ebben a témában!
A másik pedig Greg Peltz-től, aki viktoriánus portrét kreált egy-két karakterről.
A bónusz pedig a Lego Boba Fett jelmez. (Aminek a kissrác láthatóan nem örül túlzottan, de biztos csak az a baja, hogy nehezebben jut sütihez a legókezek és a nehéz kilátás miatt.)
Hihetetlen, hogy még mindig mennyi van ebben a témában!
2010. június 19., szombat
Geek cukiság: táncoló robotok
Most ne jöjjünk olyanokkal, hogy a robotok elveszik az emberek "munkáját", "tevékenységeit", csak szórakozzunk egy jót rajtuk, tök aranyosak. A video a Shanghai Expón készült.
2010. június 18., péntek
Geek edzőklub
Wildgica írt egy posztot arról, hogy egészséges életmódra vált, és esetleg kedves geek társak csatlakozhatnak hozzá.
Én is épp most ugrottam neki újra a fogyózásnak, tehát lélekben biztosan csatlakozom. De azt hiszem, én csak amolyan "szalon-geek" vagyok, ráadásul semmilyen kocka elem nincs a fogyókúrámban. Nincs Wii-m, meg úgy általában nem hiszek az otthoni mozgásban. Legalábbis nálam tuti nem működik. Ha egyáltalán nekikezdek - amit szintén könnyű elodázni -, akkor sem csinálom olyan hatékonysággal, mintha elmennék valahova valamilyen fitness órára. Egyrészt jó, ha valaki rámszól, hogy két centivel magasabbra kell emelnem a lábamat, és egyből tízszer olyan hatékony a gyakorlat, mert nem tudom/ellógom. Másrészt, ha benyögi az edző/tanár, hogy "na még tízet", akkor az órán nyilván nem hagyom abba, ha beleszakadok is. Míg itthon képes vagyok fáradtan pihegve összeroskadni, amint elkezd fájdogálni valami valahol.
Persze ettől még I'm in! :) És a Nike Training Club appot mindenképpen megnézem, amit Wildgica emlegetett. Egyébként is épp most tervezek cikket írni a fogyókúrás kütyükről.
Szóval hajrá, geekek!
Én is épp most ugrottam neki újra a fogyózásnak, tehát lélekben biztosan csatlakozom. De azt hiszem, én csak amolyan "szalon-geek" vagyok, ráadásul semmilyen kocka elem nincs a fogyókúrámban. Nincs Wii-m, meg úgy általában nem hiszek az otthoni mozgásban. Legalábbis nálam tuti nem működik. Ha egyáltalán nekikezdek - amit szintén könnyű elodázni -, akkor sem csinálom olyan hatékonysággal, mintha elmennék valahova valamilyen fitness órára. Egyrészt jó, ha valaki rámszól, hogy két centivel magasabbra kell emelnem a lábamat, és egyből tízszer olyan hatékony a gyakorlat, mert nem tudom/ellógom. Másrészt, ha benyögi az edző/tanár, hogy "na még tízet", akkor az órán nyilván nem hagyom abba, ha beleszakadok is. Míg itthon képes vagyok fáradtan pihegve összeroskadni, amint elkezd fájdogálni valami valahol.
Persze ettől még I'm in! :) És a Nike Training Club appot mindenképpen megnézem, amit Wildgica emlegetett. Egyébként is épp most tervezek cikket írni a fogyókúrás kütyükről.
Szóval hajrá, geekek!
2010. június 16., szerda
Stop motion video papír Super Mario-val
Egy japán diák készítette ezt a videót két hét alatt, délutánonként, suli után. Ötezer jent, azaz kábé 12500 forintot költött a projektre... de a fíling felbecsülhetetlen.
A kérdés viszont az, hogy szerintetek post-it-eket használt vagy nem? A videó alapján nem tudom eldönteni, de a Google Translator "sticky notes"-nak, vagy "ragadós cetli"-nek fordítja, amit a srác írt japánul.
A kérdés viszont az, hogy szerintetek post-it-eket használt vagy nem? A videó alapján nem tudom eldönteni, de a Google Translator "sticky notes"-nak, vagy "ragadós cetli"-nek fordítja, amit a srác írt japánul.
2010. június 15., kedd
Hogy jön az informatika a régészethez, a búvárkodáshoz és a beteg gyerekekhez?
Ismeretterjesztő és szájmenéses rovatunk következik, azaz beszámoló a keddi Microsoft sajttájról :)
A szüleim régészek, kiskoromban sokszor magukkal vittek az ásatásra. Ha valaki annak idején elkezdte volna mondani, hogy milyen hasznos lesz majd az egész ásatást egy jó kis adatbáziskezelőben összegezni, nem tudtam volna sokat kezdeni vele - valószínűleg a szüleim sem. Bezzeg ma SharePoint alapú rendszerben tárolják az adatokat, ha nem is minden régész, de az Octopus Tengeri Régészeti Kutató Egyesület tagjai mindenképpen. Az ő munkájuk egyébként még egy fokkal érdekesebbnek tűnik a szüleim munkájánál is (bocs, Anya, Apa!), ugyanis ők a tengerben régészkednek: az utóbbi pár évben egy történelmi hajóroncs-kutatás a fő projektjük, Brazília partjainál.
Ők többek között arra használják az adatbázis-kezelőt, hogy a leletlapokat, azaz a feltárt tárgyak adatait rögzítik benne a feltárás során. Így egyrészt jobban átlátható, kereshető a rendszer, másrészt nagyobb biztonságban vannak az adatok. Mivel a bevitt infó egy budapesti szerverre kerül, nem veszik el semmi még akkor sem, ha Brazíliában a hajón a munka közben mondjuk beleesik a vízbe a számítógép, vagy kalózok csapnak le az elektronikára.
Hasonló rendszerben rögzítik a búvárok merülési naplóit is, akik a feltárást végzik, és itt is hasonlóak az előnyök. Például bárhonnan hozzáférhet az adatokhoz az, aki tudja a belépési adatokat. Ez mondjuk akkor lehet hasznos, ha balesetet szenved a búvár munka közben, és kórházba viszik. A merülőtársa meg tudja adni a belépési pontot az orvosnak, akinek sokat segíthet a kezelésben, ha látja a naplót a búvár merülési adataival. Ez egy papíralapú merülési naplóval igen nehézkes lenne, azt biztosan nem viszi magával a búvár merüléskor, így nincs vele akkor sem, ha kórházba viszik.
A rendszer átláthatósága, kereshetősége itt is sokat segíthet, például statisztikát lehet készíteni az adatokból. Így, ha egy búvár elkezd egyre több oxigént használni minden egyes merülésnél, az azonnal feltűnik, és el lehet küldeni az illetőt egy kis pihenőre vagy egy orvoshoz, mielőtt valami baj történik.
Ez az egyik felhasználás, amiről egy átlagember csak olvashat, viszont van egy másik vonal, amit élőben is megnézhetünk, és amit alig várok, borzasztó kíváncsi vagyok. Egy tengerészeti-tengerrégészeti múzeumot fog létrehozni az Octopus, várhatóan az év elején nyitják meg. A helyszíne egész konkrétan egy hajó lesz, ami a Parlamenttel szemben, a Batthyány tér előtt fog horgonyozni. Lesz benne interaktív játszóház felnőtteknek, amivel végigélhetik, milyen egy kutatás, a levéltári búvárkodástól kezdve a valódi feltárásig. Lesz mindenféle szimulátor, még viharszimulátor is, és azt is ki lehet próbálni, milyen egy robotkarral, távirányítással kiemelni egy leletet a helyéről.
A hajó felső részében egy klubhelyiséget fognak kialakítani, ahol érintésérzékeny asztalok lesznek. Ezek segítségével lehet majd rendelni is, meg mindenféle plusz infókhoz jutni akár a kajákról, akár a híres emberekről, akikről elnevezték őket. Az asztalok hasonlóak lesznek a Microsoft Surface-hez, de az nyilván borzasztó drága lenne, úgyhogy nem azok lesznek, hanem érintőképernyős monitorok, amire saját, Silverlight alapú alkalmazást fejlesztenek. (Ja, az egészet támogatja a Microsoft, ezért is volt a sajttáj, de úgy tudom, más cégekkel is kapcsolatban van az Octopus.)
Ezzel együtt egy webmúzeumot is létrehoznak, így a neten is lehet "kalandozni". A tervek szerint nem száraz adatokat fognak felpakolni, hanem például egy idősíkon lehet majd végigkövetni a hajó feltárását, a leleteket pedig 3D-s képeken lehet virtuálisan körbejárni. Ilyenből már van is mutatóban: ez itt egy borosüveg, amiről 27 fotót készítettek különböző szögekből, és Photosynth-ben összekalapálták:
A Csodalámpa Alapítvány nem csak úgy jön a képbe, hogy őket is támogatta a Microsoft. Az Octopus is felajánlotta, hogy az első üveg bort, amit egy majd' kétszáz éve elsüllyedt borszállító hajóról fognak felhozni, elárverezik, és a Csodalámpának adják a befolyt összeget. Egy cirka 180 éves portóiról van szó, ami állítólag nem romlott meg, simán fogyasztható!
A Csodalámpa Alapítvány szintén SharePointot kapott a Microsofttól legutóbb, korábban voltak már más adományok is. Nagy valószínűséggel erről a szervezetről sem gondolná az ember elsőre, hogy hatalmas nyilvántartásra lenne szükségük. Ők azzal foglalkoznak, hogy beteg gyerekek kívánságait teljesítik, most éppen 1254-en áll a honlapjukon a valóra váltott kívánságok száma.
(Elhangzott egy nagyon szép szám a sajttájon velük kapcsolatban: a saját nyilvántartásuk szerint azoknak a gyerekeknek a 85%-a meggyógyult, akiknek teljesítették a kívánságát. Pedig nem a súlyos beteg gyerekekkel foglalkoznak, hanem kifejezetten azokkal, akik életveszélyes betegségben szenvednek. Nem semmi szám, valószínűleg rengeteg hitet és erőt tud adni a gyerekeknek, ha valóra váltják egy álmukat. Érdemes egyébként szétnézni a beszámolóik között, de mielőtt megnézed, lehetőleg készíts magad mellé zsebkendőt.)
Szóval elsőre azt gondolhatná az ember, hogy annyit kell nyilvántartani, hogy hívják a gyereket, mit szeretne, és hogy éppen hol tart a kívánság megvalósítása. Aha, persze. A gyerekeknél el kell még tárolni a szülők összes elérhetőségét, a betegséggel kapcsolatos adatokat és az orvosi szakvéleményt. Az alapítvány munkatársai nagyon alaposak: egyrészt mindig ellenőrzik, tényleg beteg-e a gyerek, másrészt az orvos véleményét is mindig kikérik, hogy teljesíthető-e a kívánság. Előfordulhat, hogy az orvos nem engedi ki a steril környezetből a beteget, így például nem lehet őt koncertre, tömegbe, emberek közé vinni.
Aztán ott vannak az adományozók, azt is nyilvántartják az alapítvány munkatársai, ki mikor mit adományozott, és ügyelnek arra is, hogy mindig minden támogatónak elküldjék a beszámolót a teljesített kívánságról, egy köszönőlevél kíséretében. Állítólag ez elég ritka itthon, pedig természetesnek tűnne. Persze nem akarom hibáztatni a többi alapítványt, nyilván nem marad már energia erre a rengeteg tennivaló mellett. A Csodalámpások elbeszéléséből az derült ki, hogy nagyon sok mindennek kell utánajárni minden egyes kívánságnál.
1254 ilyen "projekt" eszméletlenül sok, és mindezt úgy csinálják, hogy kábé 50-60 önkéntesük van most szerte az országban. Tőlük szintén nem várható el, hogy a rengeteg szervezés és egyéb munka mellett még a számítógéppel is sokat vacakoljanak; van, aki nem is ért hozzá. Mégis át kell látni az adatbázist és a saját belső intranetet, meg kell írni a beszámolókat, el kell készíteni és elküldeni a fotókat, amik aztán kikerülnek a honlapra... A honlap szintén külön történet, ott is nehézkesen boldogulnak már az infók feltöltésével.
Na, erre a komplex feladatra hoztak létre egy sharepoint-os rendszert, ami ezt az összes feladatot ellátja. Még nem tudják használni, még csak a tesztelés indul hamarosan, ugyanis az internet-kapcsolatukkal van egy kis gond: olyan épületben van az irodájuk, ahová problémás bevezetni szélessávú internetet. Márpedig erre szükség van az intranethez és a honlap karbantartásához is. De ha minden meglesz, a munkájuknak ez a része valószínűleg könnyebb lesz.
Az nem derült ki, hogy összesen mekkora összeggel támogatta a Microsoft a két szervezetet, viszont azt elmondták, hogy a cég az utóbbi 4,5 évben 2,5 millió dollár értékben támogatott hasonló szervezeteket.
Amikor meséltem a két sztorit Dosénak (aki Apple cuccokat használ), kicsit meglepődött, és mondta, hogy érdekes módon az Apple-ről nem hallott ilyesmiről. A "Steve Jobs charity" Google keresésből az derül ki, hogy más sem tud ilyen jótékonykodásról. Persze ettől még simán lehet, hogy ő mindezt név nélkül, anonim módon teszi.
A szüleim régészek, kiskoromban sokszor magukkal vittek az ásatásra. Ha valaki annak idején elkezdte volna mondani, hogy milyen hasznos lesz majd az egész ásatást egy jó kis adatbáziskezelőben összegezni, nem tudtam volna sokat kezdeni vele - valószínűleg a szüleim sem. Bezzeg ma SharePoint alapú rendszerben tárolják az adatokat, ha nem is minden régész, de az Octopus Tengeri Régészeti Kutató Egyesület tagjai mindenképpen. Az ő munkájuk egyébként még egy fokkal érdekesebbnek tűnik a szüleim munkájánál is (bocs, Anya, Apa!), ugyanis ők a tengerben régészkednek: az utóbbi pár évben egy történelmi hajóroncs-kutatás a fő projektjük, Brazília partjainál.
Ők többek között arra használják az adatbázis-kezelőt, hogy a leletlapokat, azaz a feltárt tárgyak adatait rögzítik benne a feltárás során. Így egyrészt jobban átlátható, kereshető a rendszer, másrészt nagyobb biztonságban vannak az adatok. Mivel a bevitt infó egy budapesti szerverre kerül, nem veszik el semmi még akkor sem, ha Brazíliában a hajón a munka közben mondjuk beleesik a vízbe a számítógép, vagy kalózok csapnak le az elektronikára.
Hasonló rendszerben rögzítik a búvárok merülési naplóit is, akik a feltárást végzik, és itt is hasonlóak az előnyök. Például bárhonnan hozzáférhet az adatokhoz az, aki tudja a belépési adatokat. Ez mondjuk akkor lehet hasznos, ha balesetet szenved a búvár munka közben, és kórházba viszik. A merülőtársa meg tudja adni a belépési pontot az orvosnak, akinek sokat segíthet a kezelésben, ha látja a naplót a búvár merülési adataival. Ez egy papíralapú merülési naplóval igen nehézkes lenne, azt biztosan nem viszi magával a búvár merüléskor, így nincs vele akkor sem, ha kórházba viszik.
A rendszer átláthatósága, kereshetősége itt is sokat segíthet, például statisztikát lehet készíteni az adatokból. Így, ha egy búvár elkezd egyre több oxigént használni minden egyes merülésnél, az azonnal feltűnik, és el lehet küldeni az illetőt egy kis pihenőre vagy egy orvoshoz, mielőtt valami baj történik.
Ez az egyik felhasználás, amiről egy átlagember csak olvashat, viszont van egy másik vonal, amit élőben is megnézhetünk, és amit alig várok, borzasztó kíváncsi vagyok. Egy tengerészeti-tengerrégészeti múzeumot fog létrehozni az Octopus, várhatóan az év elején nyitják meg. A helyszíne egész konkrétan egy hajó lesz, ami a Parlamenttel szemben, a Batthyány tér előtt fog horgonyozni. Lesz benne interaktív játszóház felnőtteknek, amivel végigélhetik, milyen egy kutatás, a levéltári búvárkodástól kezdve a valódi feltárásig. Lesz mindenféle szimulátor, még viharszimulátor is, és azt is ki lehet próbálni, milyen egy robotkarral, távirányítással kiemelni egy leletet a helyéről.
A hajó felső részében egy klubhelyiséget fognak kialakítani, ahol érintésérzékeny asztalok lesznek. Ezek segítségével lehet majd rendelni is, meg mindenféle plusz infókhoz jutni akár a kajákról, akár a híres emberekről, akikről elnevezték őket. Az asztalok hasonlóak lesznek a Microsoft Surface-hez, de az nyilván borzasztó drága lenne, úgyhogy nem azok lesznek, hanem érintőképernyős monitorok, amire saját, Silverlight alapú alkalmazást fejlesztenek. (Ja, az egészet támogatja a Microsoft, ezért is volt a sajttáj, de úgy tudom, más cégekkel is kapcsolatban van az Octopus.)
Ezzel együtt egy webmúzeumot is létrehoznak, így a neten is lehet "kalandozni". A tervek szerint nem száraz adatokat fognak felpakolni, hanem például egy idősíkon lehet majd végigkövetni a hajó feltárását, a leleteket pedig 3D-s képeken lehet virtuálisan körbejárni. Ilyenből már van is mutatóban: ez itt egy borosüveg, amiről 27 fotót készítettek különböző szögekből, és Photosynth-ben összekalapálták:
A Csodalámpa Alapítvány nem csak úgy jön a képbe, hogy őket is támogatta a Microsoft. Az Octopus is felajánlotta, hogy az első üveg bort, amit egy majd' kétszáz éve elsüllyedt borszállító hajóról fognak felhozni, elárverezik, és a Csodalámpának adják a befolyt összeget. Egy cirka 180 éves portóiról van szó, ami állítólag nem romlott meg, simán fogyasztható!
A Csodalámpa Alapítvány szintén SharePointot kapott a Microsofttól legutóbb, korábban voltak már más adományok is. Nagy valószínűséggel erről a szervezetről sem gondolná az ember elsőre, hogy hatalmas nyilvántartásra lenne szükségük. Ők azzal foglalkoznak, hogy beteg gyerekek kívánságait teljesítik, most éppen 1254-en áll a honlapjukon a valóra váltott kívánságok száma.
(Elhangzott egy nagyon szép szám a sajttájon velük kapcsolatban: a saját nyilvántartásuk szerint azoknak a gyerekeknek a 85%-a meggyógyult, akiknek teljesítették a kívánságát. Pedig nem a súlyos beteg gyerekekkel foglalkoznak, hanem kifejezetten azokkal, akik életveszélyes betegségben szenvednek. Nem semmi szám, valószínűleg rengeteg hitet és erőt tud adni a gyerekeknek, ha valóra váltják egy álmukat. Érdemes egyébként szétnézni a beszámolóik között, de mielőtt megnézed, lehetőleg készíts magad mellé zsebkendőt.)
Szóval elsőre azt gondolhatná az ember, hogy annyit kell nyilvántartani, hogy hívják a gyereket, mit szeretne, és hogy éppen hol tart a kívánság megvalósítása. Aha, persze. A gyerekeknél el kell még tárolni a szülők összes elérhetőségét, a betegséggel kapcsolatos adatokat és az orvosi szakvéleményt. Az alapítvány munkatársai nagyon alaposak: egyrészt mindig ellenőrzik, tényleg beteg-e a gyerek, másrészt az orvos véleményét is mindig kikérik, hogy teljesíthető-e a kívánság. Előfordulhat, hogy az orvos nem engedi ki a steril környezetből a beteget, így például nem lehet őt koncertre, tömegbe, emberek közé vinni.
Aztán ott vannak az adományozók, azt is nyilvántartják az alapítvány munkatársai, ki mikor mit adományozott, és ügyelnek arra is, hogy mindig minden támogatónak elküldjék a beszámolót a teljesített kívánságról, egy köszönőlevél kíséretében. Állítólag ez elég ritka itthon, pedig természetesnek tűnne. Persze nem akarom hibáztatni a többi alapítványt, nyilván nem marad már energia erre a rengeteg tennivaló mellett. A Csodalámpások elbeszéléséből az derült ki, hogy nagyon sok mindennek kell utánajárni minden egyes kívánságnál.
1254 ilyen "projekt" eszméletlenül sok, és mindezt úgy csinálják, hogy kábé 50-60 önkéntesük van most szerte az országban. Tőlük szintén nem várható el, hogy a rengeteg szervezés és egyéb munka mellett még a számítógéppel is sokat vacakoljanak; van, aki nem is ért hozzá. Mégis át kell látni az adatbázist és a saját belső intranetet, meg kell írni a beszámolókat, el kell készíteni és elküldeni a fotókat, amik aztán kikerülnek a honlapra... A honlap szintén külön történet, ott is nehézkesen boldogulnak már az infók feltöltésével.
Na, erre a komplex feladatra hoztak létre egy sharepoint-os rendszert, ami ezt az összes feladatot ellátja. Még nem tudják használni, még csak a tesztelés indul hamarosan, ugyanis az internet-kapcsolatukkal van egy kis gond: olyan épületben van az irodájuk, ahová problémás bevezetni szélessávú internetet. Márpedig erre szükség van az intranethez és a honlap karbantartásához is. De ha minden meglesz, a munkájuknak ez a része valószínűleg könnyebb lesz.
Az nem derült ki, hogy összesen mekkora összeggel támogatta a Microsoft a két szervezetet, viszont azt elmondták, hogy a cég az utóbbi 4,5 évben 2,5 millió dollár értékben támogatott hasonló szervezeteket.
Amikor meséltem a két sztorit Dosénak (aki Apple cuccokat használ), kicsit meglepődött, és mondta, hogy érdekes módon az Apple-ről nem hallott ilyesmiről. A "Steve Jobs charity" Google keresésből az derül ki, hogy más sem tud ilyen jótékonykodásról. Persze ettől még simán lehet, hogy ő mindezt név nélkül, anonim módon teszi.
Sanrio x Dr Martens = Gnörph?!
...és én még azt hittem, a tegnapi "moddolt" cipős hír a valami. Pedig a mai hír meg az (jó, nem mai, de én ma láttam), hogy a Sanrio és a Dr. Martens közösen ünneplik az ötvenedik évfordulójukat, méghozzá Hello Kitty-s lábbelikkel, de más népszerű Sanrio karakterek is fel fognak bukkanni a topánokon.
Simán azt hinném, hogy álhír, de a Gugli egy csomó találatot kidob, és a Hello Kitty Junkie-n még egy sajtóközlemény is kint van.
A közleményben egyébként egy bizonyos Kimberly Barta is nyilatkozik, aki a Dr Martens marketingese, tényleg mindenhol ott vannak a magyarok :)
Naszóval nagyon úgy néz ki, hogy szeptember 1-től tényleg érkeznek a cukimuki bakancsok és cipők, a közleményben 120 és 160 dollár közötti árakat emlegetnek.
Az oké, hogy a Martens és a Sanrio is komoly divatot alkottak ötven év alatt... De hol a metszéspont? Látni akarom a közös célcsoportot, most!
Vagy én nem vágom a trendeket, és mondjuk az emóba ez pont belefér?
Simán azt hinném, hogy álhír, de a Gugli egy csomó találatot kidob, és a Hello Kitty Junkie-n még egy sajtóközlemény is kint van.
A közleményben egyébként egy bizonyos Kimberly Barta is nyilatkozik, aki a Dr Martens marketingese, tényleg mindenhol ott vannak a magyarok :)
Naszóval nagyon úgy néz ki, hogy szeptember 1-től tényleg érkeznek a cukimuki bakancsok és cipők, a közleményben 120 és 160 dollár közötti árakat emlegetnek.
Az oké, hogy a Martens és a Sanrio is komoly divatot alkottak ötven év alatt... De hol a metszéspont? Látni akarom a közös célcsoportot, most!
Vagy én nem vágom a trendeket, és mondjuk az emóba ez pont belefér?
2010. június 14., hétfő
A Google cipő meg a többi
Daniel Reese egyedi festésű cipőket készít, bárki bedobhat neki ötleteket, hogy milyen témát dolgozzon fel.
Az oldala alapján tök jó fejnek tűnik, na meg a munkái is baromi jók (a kategóriák között nézelődj, jobbra). Persze kevés olyan van köztük, amit el tudnék képzelni magamon, túl feltűnőek és túl színesek.
Az oldala alapján tök jó fejnek tűnik, na meg a munkái is baromi jók (a kategóriák között nézelődj, jobbra). Persze kevés olyan van köztük, amit el tudnék képzelni magamon, túl feltűnőek és túl színesek.
2010. június 11., péntek
Hello Kitty: variációk geekségre
Hello Kitty többféle öltözékben, a Star Warstól egészen a gengszter rapperig :) Megtekinthető Stiletto Ninja flickr-jén.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
